Gyertek és legyetek ti is részese ennek az élménynek és ismerjétek meg jobban a könyvet! Milyen szörnyek lapulnak még a sötétben?
K. A. Linde
Vörösbegy a tölgytrónuson
Pont: 5/5
Annál, hogy rettegsz a szörnyetegtől, csak egy rosszabb van: ha beleszeretsz.
Megbízol a sötétségben, ha tudod, hogy hazudik?
Kierse épp most szegte meg a Szörnyegyezményt. Újra.
Nem egészen az ő hibája. A feladat egyszerűnek tűnt: ellopni a koboldok által készített karkötőt a nimfák királynőjétől, a saját palotájában. Aztán elcserélni az ékszert az igazságra – arra, ami Kierse múltjából hiányzik. Csakhogy minden félresiklott.
Kierse-t Gravesnek kellett kimentenie, ennek az árnyékban élő, sármos szörnyetegnek, aki sajnos pontosan tudja, mi kell a lánynak.
Márpedig Graves semmit nem ad ingyen. Kierse-nek részt kell vennie egy lopásban, ami a legnagyobb hatalmú szörnyeket fogja Kierse ellen fordítani, köztük Graves halálos ellenségét, a Tölgykirályt.
Egy titokzatos műtárgyat kell megszerezni, és Graves csak Kierse-szel együtt tudja ellopni. Kierse dolga csak annyi, hogy beengedje Gravest.
De ha egyszer beengedtél egy szörnyet, azt egy életre megjegyzed. Mert a szörnynek nagyon nehéz ellenállni.
Az első rész rettentően tetszett, így egyértelmű volt, hogy folytatni szeretném a sorozatot és kíváncsian várom hogyan alakul a főhősök sorsa. Előzőekben Graves egy eléggé morally grey karakter volt, azaz sem jó sem rossz, na majd erre kitérek hosszabban, de igazából itt is imádtam. A történet pedig most sem okozott csalódást. Gyönyörű a kötet kívül és belül is, a keményborítós kiadás egyszerűen álomszép!
A fő történet továbbra is az izgalmas tárgyak eltulajdonítása, alvilági szörnyek és Kierse ereje köré épül. A lány egyre ügyesebb erejét tekintve és ezért egyre komolyabb dolgokat tud magáévá tenni, némelyik egészen elképesztő helyen van és közben pedig mindenhol ellenségbe, barátba vagy bárány bőrbe bújt ellenséggel találkoznak. Persze Graves és Kierse közötti dinamika remekül működik ismét. Nem akkora spoiler, hogy előző kötet után nem sokkal vagyunk és néhány lappal később főszereplőink ismét találkoznak és találkozásuk alkalmával ismét nem üres kézzel távoznak. Szerintem ezt megszokhattuk tőlük. Azonban most Kierse motivációja mögött személyes okok állnak, szeretné megtudni a múltját és mindazt amit elfelejtett. Azonban amit elfelejtett visszavezet ahhoz, ahol a történet kezdődik és minden középpontjában mindig ugyanaz szerepel.
A szereplők szerencsére fejlődtek, korábban írtam Kierse kapcsán már ezt és továbbra is fenntartom, hogy a lány sokat fejlődik és folyamatosan egy jobb oldalát kapjuk. Mostanra ereje is több, elfogadja magát és egyre jobban kiaknázza mindazt ami benne rejlik. Az elzárt múltja pedig közelebb hozza az igazsághoz amit keres.Másfelől Graves is egyre szimpatikusabb. Korábban Barronshoz hasonlítottam, azonban ez mostanra átváltozott mássá. Nem Barrons típusú, inkább a sok rossz tulajdonsága mellé egy jókora féltés is társul aminek nem önös a célja, hanem tényleg a lány védelme. Ráadásul a kalandjaik közben összeszedett vérdíj, különös barátai igazán érdekes színezetet hoz a történetbe és feldobja a történetet.
Maga a történet nem veszít semmit abból a magával ragadó dinamikából, ami miatt megszerettem. Ugyanúgy faltam a lapokat és olvastam ki a könyvet mint legelőször. A történet hasonló szálon futott tovább, bálok és nyomozás, alvilág és nyomozás miközben szereplőink nem mindig a jót képviselik, mégis amit tesznek sok esetben jobb mint amit tettek volna vagy a tárgyal terveztek tenni. Közben újabb szereplőket ismerünk meg, akik játszmái érdekesnek bizonyulnak és a szereplők számukra is érdekesek. A piac árnyoldalát is megismerjük, illetve van egy dolog amitől tartottam és mégsem. Az Lorcan. Sokan írták az írónő ebből remélik nem akar szerelmi háromszöget, de bevallom ha olvassátok, nekem nincs ilyen érzésem. Nem fejtem ki bővebben, de maradjunk annyiban szerintem itt szó sincsen erről, mert eléggé rossz irányt vesz a szituáció és nem éppen Kierse védelme lesz a középpontban, sőt... Nem akarok jobban belemenni, hiszen spoileres lenne. Maradjunk annyiban, hogy nem kell szerintem senkinek megijedni és kíváncsi leszek ebből végül hogyan másznak ki.
Összességében ez a kötet is pont annyira tetszett és volt izgalmas, mint az első rész. Imádtam és faltam a lapjait. Remekül sikerült és romantasy kategóriában még mindig messze a nagyon jók közé tartozik nálam. Ezek után viszont a következő részt alig várom, hiszen érdekel a szereplők sorsának alakulása. Szerintem hozza ez a kötet is a színvonalat. Nem csak kívül, hanem belül is jó a könyv úgyhogy továbbra is a kedvenceim élén van.
Nyereményjáték:
A mostani játékban versrészleteket fogtok találni magyar költőktől, akik madarakról írtak vagy esetleg költői szemmel írtak madarakról. Minden állomáson találtok egy-egy versszakot és nektek nincs más dolgotok, mint költőjét kitalálni.
(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)
"Gólya, gólya,
hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…"
Állomáslista:
09.25 Insane Life09.27 Zakkant olvas
09.29 Kitablar
10.01 Hagyjatok! Olvasok!
10.03 Könyv és más



0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése