Hétfő esti matiné (4) - A dinók visszatértek

Elnézést, az elmúlt héten nem igazán voltam gépközelben és keveset voltam itthon, ezért másik könyves értékelés nem született. Na, majd most… :D

Igazából most olyan hetem is volt, amikor mindent szeretnék olvasni, de semmi nem jött össze.

A hétfő esti páros így sem marad el.

Sokan emlegették már a dinós erotikus sztorit és tettem egy olyan ígéretet, ha sikerül beszereznem példányt belőle, tuti írok róla komplett értékelést.

Szerintem már most sejtitek miért ez a borító van balra.

Igen! Beszereztem egyet, sőt, aki tud angolul, a saját agysejtjeit is leépítheti legálisan, ingyen és bérmentve ITT, de ha szeretnél fizetni érte, akkor kindle verzióban is beszerezhető az amazonon, ám ott fizetni kell érte, majdnem 4 dolcsit.

A Quinn Truehart által megírt Stone Age Seduction nem egy hosszú történet, összesen 4 oldal, bár ha 10 oldalnál több lenne, nem biztos el is olvasnám. Annyit nem érne meg.

A borítót már meg sem említem a mesterien oda photoshoppolt borítóval.

Ez a mű egy kőkorszaki őslényes változat, de az elején található leírás a lányról, merem állítani hosszabb, mint a végső dinós rész. Erős combja, haját fúja a szél és csodás testével állt a sziklán. – Na, ez így néz ki, csak egy egész bekezdésben. Több a költői kép benne, mint egy gyermekmesében.

Gyorsan a lényegre tér a történet, pár sorral lejjebb a lány saját igényeit szeretné kielégíteni, mert a törzsfőnök elment vadászni, ezért ő meg egyedül maradt egy halom lánnyal. Ahogy előbb írtam, erős, izmos és sukár combja miatt ő vezeti ilyenkor a törzset is. Sajnos a vágyainak nem tud határt szabni, ezért elvonul barlangjának csendes árnyékába, ám „sajnos” csak a nagy fináléban észre az ott settenkedő Velociraptort, aki egyből mindent megért.

Bizony kiderül, jobban néz ki alsó tájon a Velociraptor, mint a törzsfőnök. *eehhh*

A mai Mr. Velociraptor bölcsesség.

Beindul a móka és a Velociraptor készségesen segít mindenben. Ebben a történetben nem derül ki a telepátia, de amikor azt írja a sztori folyamán, hogy a Velociraptor a lányt odainti a kőhöz, azt hittem leesek a nevetéstől. Miután végeztek, mind a kettő kipiheni a fáradalmakat, ahol már az éppen a cigire rágyújtó Velociraptor képe sem lepne meg.

A legvége, pedig tényleg megkoronázza a sztorit, ugyanis a lány közli a Velociraptorral: Ugyanitt holnap? – A Velociraptor pedig bólint és elmegy a dolgára.

Az igaz szerelem nem ismer határokat.

Ebből a monumentális mesterműből ismét megtudhattuk, hogy a Velociraptor milyen egy értelmes lény volt és az emberek békében éltek vele. :D

Az ősember hogyan találkozhatott a Velociraptorral rész nem teljesen világos, lehet én maradtam ki a történelem órákról, de ha ennyire szeretné az író ezt, akkor ki vagyok én, hogy belekössek? 

A mai borító pedig egy igazi klasszikus, ami valószínűleg célt tévesztett.

Az is lehet, Huckleberry Finn időközben elment Thaiföldre és átesett egy operáción, noha én ezt kizártnak tartom.

Erre mondanám azt, hogy „childhood ruined” azaz a gyermekkor el lett rontva. Imádtam a Huckleberry Finn kalandjait, de szerintem ilyen formában sosem adták volna a kezembe. Sőt, kockáztatom, ha valaki ne ismerné a történetet, ezzel a borítóval és a címével teljesen más célcsoportot is bevonzhat.

Olvasva rájön, hogy víz van, de Huckleberry Finn egy srác. 

Igen, ez a rendes könyv. Jól látjátok. A borítótervező lehet elment szabadságra. „Sajnos” már nem elérhető az amazonon ez a formája. Nem is értem mi lehetett vele a probléma.

Hasonló érzés fogott el évekkel ezelőtt, a Porosz menyasszony könyv borítója láttán is. Lehet, hogy valahol fönt volt stock fotónak, de ez nem mentette meg attól, hogy éveken át nevettünk rajta. 

Mivel hazánkban is elég sokan ismerik, ha jól emlékszem, olyan is volt, aki írt is a kiadónak, hogy komolyan gondolták-e? 

Ha valaki nem tudná, a borítón egy japán férfi zenész látszik. Mana (Malice Mizer, Moi dix Mois) az egyik legnagyobb japán visual kei ikon a mai napig, valamint a gothic lolita stílus egyik fő képviselőjének tartják, mivel neki köszönhetően terjedt el.