Jeaniene Frost
Síron innen, síron túl
Pont: 5/5
Mindig akad egy újabb kiásandó sír.Az élet az utóbbi időben természetellenesen nyugodtan telt a vámpírCat Crawfield és férje, Bones számára. Tudhatták volna, hogynem szabad lazítaniuk az éberségükön, mert egy megdöbbentőfelfedezés miatt most újra kénytelenek akcióba lendülni, hogymegakadályozzanak egy mindent elsöprő háborút…Egy aljas CIA-ügynök rettenetes titkos tevékenységet folytat, amelyazzal fenyeget, hogy veszélyesen elmélyíti a feszültséget az emberek ésaz élőholtak között. Catnek és Bonesnak versenyt kell futniuk az idővel,hogy megmentsék a barátaikat a halálnál is rosszabb sorstól… mertminden újabb felfedett titokkal egyre halálosabbnak bizonyulnak akövetkezmények. És ha kudarcot vallanak, az életüket – és mindenkiét,akit szeretnek – egy hajszál fogja elválasztani a sírtól.A világszerte kirobbanóan sikeres Cat és Bones-sorozatbefejező része.Hagyd, hogy elragadjon!
Hát itt vagyunk, elérkeztünk az utolsó kötethez. Kissé furcsa leírni több okból is. Először is amikor elkezdtem főiskolán a sorozatot jó 10 éve, akkor nem gondoltam, hogy 10 évvel később itt pötyögök és az utolsó rész értékelését írom majd. Másfelől meg azért, mert már pár éve már kijött az utolsó rész angolul, így nekem már nem olyan nagy újdonság s mégis furcsa volt ezt az utolsó rész érzést megint átélni magyarul. Sajnos a sorozat sorsa kissé hányattatott volt, mint tudjátok eredetileg az Ulpius ház adta ki, akik idő közben megszűntek a sorozat pedig a Könyvmolyképző kiadónál folytatódott miközben a régebbi kötetek sajnos szép lassan kaphatatlanná váltak. Valahol ez is jelzi mennyire szerették, hiszen én is imádom és nem adnám el senkinek a sorozat köteteit, főleg most, hogy kompletten megvan az összes magyarul. Azonban megértem azokat is, akik azért nem veszik meg az új kötetetek, mert a régiek nem lettek ismét kiadva. Úgy érzem, ez kissé patt helyzet, de ebben a gazdasági helyzetben meg tudom érteni azt is, hogy miért nincs új kiadása. Sajnos.
Cat és Bones újabb izgalmas kalandba veti magát, ami pont
annyira veszélyes, mint minden eddigi kalandjuk. Madigan foglyul ejti a csapat
egy részét és a DNS-üket felhasználva egy mutáns csapatot akar teremteni a különböző erős vámpírokból,
de főleg Catet szemelte ki magának, mint tökéletes alapanyagot.
Természetesen a két főhősünk közötti románc most is előtérbe kerül, hiába ez a 7. kötet még mindig úgy árad belőlük az egymás iránti szeretet, hogy szinte perzsel minden lap. Imádom őket, néha civakodnak, nem értenek egyet, de végső soron, a nap végén ismét imádják egymást.
Sok harcon s megpróbáltatáson vannak túl, és ez most sincs másként,
hiszen Bones szinte szó szerint csontokká lesz és egy pillanatra szinte meginogtam
– te jó ég és most megteszi! Kinyírja a kedvenc szereplőmet! – Szerencsére Frost
néni nem annyira mazochista, mint egyes írónők, úgyhogy a kezdeti idegességemet
levetkőzve szinte pezsgőt bontva éljeneztem, hogy igeeeen Bones megint
megcsinálta! :)
Közben egy rövid szösszenet erejéig betekintést nyerünk
Vladék esküvőjébe is. – Erről jut eszembe, ha még nem olvastad akkor nagyon
ajánlom az ő köteteit is. Vlad nagy kedvencem, habár nem a legnagyobb.
Akit rettentően vártam és semmi tagadás az abszolút favorit, az bizony Mencheres. Imádom Mencherest és Kirát, mind a mai napig sajnálom, hogy csak egy könyvet kaptak, pedig ők az én abszolút nagy kedvenceim. Sok vizet nem zavartak, leszámítva a kötet végén az egyik csavart, .de jó volt velük újra találkozni.
Egy idő után nagyon nem bírtam ezt a Madigant és alig vártam végre, hogy kínok közepette haljon meg. Valahogy mégis a halála nekem nem volt kielégítő, olyan semmilyen és gyors volt. Viszont ahogyan elfoglalják a bázist és mentik a többieket, na az rettentően tetszett. Izgalmas és akciódús volt, úgy beszippantott, hogy tényleg nem tudtam letenni a könyvet.
Ez a kötet kicsit lassabban indul, a középen viszont felpörög, totál akcióra kapcsol majd a vége újra egy kissé
lassabb, inkább csavarral fűszerezett hatást nyújt.
Szerencsére Frostban összességében nekem még nem kellett csalódnom, valahogy
ez a könyv kicsit visszarepített 10 évvel ezelőttre, amikor ugyanilyen
boldogsággal olvastam az első kötetet. Most pedig vége lett és kicsit még mindig hiányoznak. Az elmúlt évek alatt többször olvastam újra a sorozatot, és tudom, hogy a következő újra olvasásnál ismét találkozom mindenkivel.
Most már lassan igazán elolvashatnám Ian könyvét is. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése