A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően Scarlett St. Clair Hades és Persephone-sztorijának már három része is eljutott a magyar olvasókhoz. Ezzel a három résszel kalandoznak most bloggereink az alvilágban. Tarts te is velünk, és a turné végén nyerhetsz a könyvekből egy saját példányt.
Scarlett St. Clair
Touch of Ruin - A romlás érintése
Kiadó: Könyvmolyképző
Besorolás/műfaj: NA
Megjelenés ideje: 2023.
Fordította: Kádár Pál
Oldalszám: 400
Megtetszett? Megrendelheted itt!Pont: 4/5
Vajon mi történik, ha szembekerülsz
a szerelmed sötét oldalával?
Persephone és Hades kapcsolata nyilvánosságra került.
A kirobbanó médiavihar azzal fenyeget, hogy felkavarja Persephone
megszokott életét, és kiderül, hogy ő a Tavasz Istennője.
Hades, a Holtak Istene, pokoli múltjának terhe alatt gyötrődik,
amit mindenki fel akar fedni, hogy ezzel ijesszék el tőle Persephonet.
A dolgok még rosszabbra fordulnak, amikor egy szörnyű tragédia folytán
Persephone összeomlik, Hades pedig nem hajlandó neki segíteni.
A Tavasz Istennője a saját kezébe veszi a dolgokat,
és komoly következményekkel járó alkukat köt.
Most, a vesztesége után, és hogy megpillantotta
Hades egy eltitkolt oldalát, Persephone már nem biztos benne,
hogy tényleg Hades királynője lehet-e.
Előzőleg is tetszett a könyv legelső része, a Romlás érintése, amiről korábban már írtam. Imádom a görög mitológiát és különösképpen Hades és Pesephone történetét. Ebben a történetben Hades és Persephone karaktereinek modernizációja cseppet sem vette el a kedvemet az olvasástól, mi több ismét bebizonyították, hogy működik a páros közötti dinamika és remekül alkotnak párost. Nem mindig csupa szerelem a könyv, természetesen a sok megbántódás és fájdalom mellett örömöt is találnak a komor világukban.
A kötet közvetlenül ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Kitudódik Hades és Pesephone közötti kapcsolat és csakhamar a média figyelmének középpontjában találják magukat. Mivel Persephone nem fedi fel ki ő valójában, így egy Hades halandójának titulálják, emellett az alvilág királynőjének. Hozzáteszem egyik sem egyszerű az ő esetében. Egyik azért, mert mindent megtenne, hogy emberi maradhasson, másik pedig mert az a titulus az igazi énjét dicséri.
A történet kissé más irányt vett, mint amire számítottam. Azt hittem a kettőjük dinamikájára fog fókuszálni az egész történet, ehelyett inkább Persephone egy olyan énjét kezdte megmutatni, amire igazán nem vártam. Eddig egy roppant erős női karakter volt, akit imádtam ahogyan elcsavarta Hades fejét. Végig magabiztosan tudta ki ő és mit csinál, néha megingott mégis sugározta magából az erőt. Ehelyett most egy féltékeny, manipulálható nő jött belőle ki. Nagyon sokszor civakodnak Hadesszal, sokszor logikus dolgokon, átgondolva a férfi megteszi a tőle telhetőt, ám Persephone úgy érzi nem. Emellett kapcsolatukba éket üt egy felélesztett szerető is, aki nagyon régen aludt és Pesephone viselkedése igazán tinisbe ment át. Mindemellett kedveltem, voltak jó húzásai és még mindig a kedvenc részem, hogy az átlag emberi világban és az istenek jó része nem tudja ki is ő valójában.
Most pedig előveszem Hadest is. Ebben a kötetben ő sem egy ártatlan angyalka, de ő érezhetően próbálkozik menteni a kapcsolatukat. A kommunikáció mind a kettőjük gyengéje, nem beszélik meg a dolgokat és ahelyett felnőttként leülnének és megbeszélnék, inkább lefekszenek egymással és a másik feltétlen bizalmát kérik. Ez baromira nem így működik, emiatt pedig az egész kapcsolatuk szinte hullik szét. Hades mindig védeni akarja Pespehonet, miközben nem avatja be titkaiba, vagyis a lányra vonatkozó részekbe sem és végül félreértéseket szül. Látszik az olvasó számára, tisztán szereti a férfi, ám Pesephone szemszögéből egyáltalán nem úgy tűnik.
A történet sokszor eltűnik az intrikák és szerelmi viták között, miközben körülöttük eléggé sok fontos dolog történik. Folyamatosan egy újabb intrika vagy probléma üti fel fejét, azonban olvasás közben jobban éreztem a fókuszt a két főszereplő vitáján, mint a történeten, sokszor indokolatlan ágyjelenetekkel tarkítva. Fontos dolgok történnek, hiszen új karakter jelenik meg és Apolló is újabb fényben tüneti fel magát. Valójában annyira húzva volt a nagy finálé, mire odaértem már rágtam a körmöm. A könyv végére meghozza a várt eredményt és boldogan tettem le. A könyv tele van fentekkel és lentekkel, egyszer nagyon felpörög és izgalmas, utána ismét kitöltő elemeket lehet olvasni. Nem mindig éreztem minden részt fontosnak vagy tett a karakterek fejlődéséhez.
Viszont említett dolgok mellett is nagyon élveztem a könyvet és imádtam olvasni. Igen, megvannak a hibái, ám maga a kategóriájában szerintem igenis jó könyv. Élveztem, ahogyan sodor a történet, várom merre halad Persephone szála és mi lesz a nagy kifejlet végül. Apollo ráadásul egy olyan karakterré válik, akit egyszerre lehet gyűlölni és szeretni. Végére én sajátosan megkedveltem. Tőle sokkal rosszabbak is lehetnének, ami be is bizonyosodik.
Összességében, nálam az első kötet vitte a prímet, ám ez a könyv sincsen messze lemaradva és képes volt tartani a dinamikáját. Ha tetszett az első rész akkor ez is fog, hiszen hozza azt a szintet, amit ott már megszoktam. Néhány karakter hibától eltekintve élvezetes kis könnyed olvasmány.
A kötet közvetlenül ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Kitudódik Hades és Pesephone közötti kapcsolat és csakhamar a média figyelmének középpontjában találják magukat. Mivel Persephone nem fedi fel ki ő valójában, így egy Hades halandójának titulálják, emellett az alvilág királynőjének. Hozzáteszem egyik sem egyszerű az ő esetében. Egyik azért, mert mindent megtenne, hogy emberi maradhasson, másik pedig mert az a titulus az igazi énjét dicséri.
A történet kissé más irányt vett, mint amire számítottam. Azt hittem a kettőjük dinamikájára fog fókuszálni az egész történet, ehelyett inkább Persephone egy olyan énjét kezdte megmutatni, amire igazán nem vártam. Eddig egy roppant erős női karakter volt, akit imádtam ahogyan elcsavarta Hades fejét. Végig magabiztosan tudta ki ő és mit csinál, néha megingott mégis sugározta magából az erőt. Ehelyett most egy féltékeny, manipulálható nő jött belőle ki. Nagyon sokszor civakodnak Hadesszal, sokszor logikus dolgokon, átgondolva a férfi megteszi a tőle telhetőt, ám Persephone úgy érzi nem. Emellett kapcsolatukba éket üt egy felélesztett szerető is, aki nagyon régen aludt és Pesephone viselkedése igazán tinisbe ment át. Mindemellett kedveltem, voltak jó húzásai és még mindig a kedvenc részem, hogy az átlag emberi világban és az istenek jó része nem tudja ki is ő valójában.
Most pedig előveszem Hadest is. Ebben a kötetben ő sem egy ártatlan angyalka, de ő érezhetően próbálkozik menteni a kapcsolatukat. A kommunikáció mind a kettőjük gyengéje, nem beszélik meg a dolgokat és ahelyett felnőttként leülnének és megbeszélnék, inkább lefekszenek egymással és a másik feltétlen bizalmát kérik. Ez baromira nem így működik, emiatt pedig az egész kapcsolatuk szinte hullik szét. Hades mindig védeni akarja Pespehonet, miközben nem avatja be titkaiba, vagyis a lányra vonatkozó részekbe sem és végül félreértéseket szül. Látszik az olvasó számára, tisztán szereti a férfi, ám Pesephone szemszögéből egyáltalán nem úgy tűnik.
A történet sokszor eltűnik az intrikák és szerelmi viták között, miközben körülöttük eléggé sok fontos dolog történik. Folyamatosan egy újabb intrika vagy probléma üti fel fejét, azonban olvasás közben jobban éreztem a fókuszt a két főszereplő vitáján, mint a történeten, sokszor indokolatlan ágyjelenetekkel tarkítva. Fontos dolgok történnek, hiszen új karakter jelenik meg és Apolló is újabb fényben tüneti fel magát. Valójában annyira húzva volt a nagy finálé, mire odaértem már rágtam a körmöm. A könyv végére meghozza a várt eredményt és boldogan tettem le. A könyv tele van fentekkel és lentekkel, egyszer nagyon felpörög és izgalmas, utána ismét kitöltő elemeket lehet olvasni. Nem mindig éreztem minden részt fontosnak vagy tett a karakterek fejlődéséhez.
Viszont említett dolgok mellett is nagyon élveztem a könyvet és imádtam olvasni. Igen, megvannak a hibái, ám maga a kategóriájában szerintem igenis jó könyv. Élveztem, ahogyan sodor a történet, várom merre halad Persephone szála és mi lesz a nagy kifejlet végül. Apollo ráadásul egy olyan karakterré válik, akit egyszerre lehet gyűlölni és szeretni. Végére én sajátosan megkedveltem. Tőle sokkal rosszabbak is lehetnének, ami be is bizonyosodik.
Összességében, nálam az első kötet vitte a prímet, ám ez a könyv sincsen messze lemaradva és képes volt tartani a dinamikáját. Ha tetszett az első rész akkor ez is fog, hiszen hozza azt a szintet, amit ott már megszoktam. Néhány karakter hibától eltekintve élvezetes kis könnyed olvasmány.
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit tudtok Hadesról és Persephonéról. Minden állomáson találtok róluk egy kérdést, az a feladatotok, hogy a helyes választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Játék:
Milyen színű állatokat áldoztak Hadesnak?ÁLLOMÁSLISTA
- 02. 10. Insane Life (2. könyv)
- 02. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út (2. könyv – extra)
- 02. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út (2. könyv)
- 02. 16. Insane Life (3. könyv)
- 02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (3. könyv – extra)
- 02. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út (3. könyv)
- 02. 22. Kitablar
- 02. 24. Kitablar
- 02. 26. Kitablar
- 02. 10. Insane Life (2. könyv)
- 02. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út (2. könyv – extra)
- 02. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út (2. könyv)
- 02. 16. Insane Life (3. könyv)
- 02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (3. könyv – extra)
- 02. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út (3. könyv)
- 02. 22. Kitablar
- 02. 24. Kitablar
- 02. 26. Kitablar
Rólam
Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, ami über szuper titkos. Na jó, azért annyira nem. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése