Jennifer L. Armentrout hamar a Young Adult - Fiatal felnőtteknek, tiniknek szóló kategóriában a kedvencemmé vált. Hihetetlenül imádom írási stílusát, világát és rettentően bele tudom magamat élni a műveibe. Ő lesz az, akitől mindent el szeretnék olvasni. Egyszerűen nem tudom letenni a könyveit.
Miután ennyit áradoztam.
Kiadás éve: 2012
Besorolás: YA
Kategória: romantikus, földönkívüliek
Könyv nyelve: Angol
Magyar cím: Obszidián (Könyvmolykéző, 2013)
Magyar cím: Obszidián (Könyvmolykéző, 2013)
Oldalszám: 336
Igazából a Half-Blooddal akartam kezdeni a másik sorozatával, de gondoltam várok a következő kötetére annak. Aztán kiderült ezt is gyorsan adják ki, mert augusztusban már kint is lesz a következő kötet.
Az alaptörténet egy leányzó, pontosítva Kat és anyukája új városba költöznek, messze halott apukája emlékeitől. Egy könyvimádó lány, aki szeret kertészkedni. Ugye semmi extra.
Anyukája elküldi, hogy igazán megismerkedhetne a szomszédokkal, mert nagyjából vele egyidősek és lehet nem lenne annyira egyedül. Így kopogtat be a szomszéd lakásba, ahol egy srác, nevén nevezve Daemon nyit ajtót. Mellékesen rettentő bunkó és hisztis. :D A testvére, ikertesója DeeDee viszont egy tünemény. Imádtam. Ő nem volt annyira ellenséges Kattel, így egymásra találnak és barátokká válnak. - Picit néha fejemet is fogtam.
Sok furcsaság lengi körül a tesókat. Hirtelen eltűnő végtagok, villámok, fények és egyéb amúgy lehetetlen képességek. Kat már-már azt hiszi képzelődik és orvosi eset, de nem.
A történet végtelenül aranyos és végig érezni egy feszültséget a szereplők között, mégsem történik semmi. Azaz egy csók, de a főhősünk okos és nem fog járni olyannal aki már megalázta. Ki kell érdemelnie, hogy újra bízzon benne. Na ezért szerettem Kat karakterét, mert okos és logikus.
Molyos értékelésemben sok mindent kifejtettem már, nem is szaporítom tovább a szót és elemzem saját kis medrében a történetet.
Armentrout nálam a nagykönyvbe írta be magát, mivel szívem csücske a földönkívüli és sci-fi téma. Meg vagyok érte veszve.
Így igazából elfogultsággal, de imádom a könyvet. egy 10-es skálán 10-et adok neki.
Igazából mint írtam a sci-fi a gyengém, gyermekkori fellegváram és csodapalotám.
Mi is Daemon? Luxen oké, de... Fény. Semmi probléma. Kinyírták bolygóját akiknek van bolygója, de elpusztították, na ők az árnyak. Kinyírnák őket, aztán a Földet is.
Fő ellenségeik az árnyak azaz Arumok...
Fő ellenségeik az árnyak azaz Arumok...
STOP! xD Vinnyogva nevetni kezdtem.
Félreértés NE essék, nem több mint egy idióta fan amikor találkozik egy másik potenciális kedvenccel. Na... xD Komolyan...
Félreértés NE essék, nem több mint egy idióta fan amikor találkozik egy másik potenciális kedvenccel. Na... xD Komolyan...
Itt így megálltam és igazából *nannanna zene és a felhőbuborékok* ez jelent meg előttem:
Tudom, tudom, idióta megszállot Straczynski fan vagyok, de legalább 20x láttam a Babylon 5-öt ahol a fény az Vorlon volt, akiknek elpusztult a bolygója. Az árnyak azok árnyak voltak, akik egy elhagyott bolygón élnek és mint ősi faj egymás ellen küzdöttek. Az egész galaxist akarták kinyírni. xD Csak ott voltak a telepaták, a hajókhoz használtak élő embereket tápláléknak és a főszereplő ember is egy földönkívülit választott, de na. (A Techno mágusokat meg szimplán nem hagyhattam ki. :D Imádtam őket...) Ezen nőttem fel, nem lehet, hogy ne ez legyen az első gondolatom... Meglepődnék, ha nem. :D
Úgyhogy minden egyes fightingnál erre gondoltam. :D
Pontozás:
Tartalom: 5/5
Izgalom: 5/5
Humor: 5/5
Karakterek: 5/5
Összesen: 5/5
Pontozás:
Tartalom: 5/5
Izgalom: 5/5
Humor: 5/5
Karakterek: 5/5
Összesen: 5/5
Half-Blood
Kiadó: Spencer Hill Press
Kiadás éve: 2011
Besorolás: YA
Kategória: romantikus, mitológia
Könyv nyelve: Angol
Oldalszám: 282
Én csak ajánlani tudom mindenkinek aki könnyed, nem túl szokásos történetet vár YA kategóriában. (YA = Young Adult - Fiatal felnőtt.)
A történeteire jellemző, hogy a szereplői közötti feszültséget szinte mérni lehet, hol a dühöt, hol a másik iránti vágyat. Nagyon szépen tud fogalmazni. Sokszor érzem, hogy ő még írná tovább néhol az eseményeket, de még nem lehet. :D Meg nem is ebbe a kategóriába lehetne sorolni...
Ugyan ez igaz a Half-Bloodra is.
A két főszereplő Alexandria és Aiden között a feszültség végig érezhető, az is, hogy csak azért nem lépnek előrébb, mert nem lehet. Szigorú szabályokhoz vannak kötve.
Nem szeretem a szerelmi háromszögeket, de itt nem zavart még az Apollonyon sem. Mivel az ő karakterének is egy olyan erős kisugárzása volt, hogy nem tudtam gyűlölni, nem tudtam ellenszenvesnek tekinteni. Volt benne valami ami engem megfogott. Ráadásul az előtörténetük nekem megmagyarázza, hogy miért van ez így.
Alexandria itt a protagonista, az ő szemszögéből nézhetjük végig. A karakter nem idegesítő, nem megy az idegeinkre és logikus érvekkel, gondolatokkal támasztja alá a történetet. Ha azt mondják neki, ha nem engedelmeskedik akkor kirúgják, nem kezd el csak azért is ellenszegülni. Inkább megoldást keres.
Pontozás:
Tartalom: 5/5
Izgalom: 5/5
Humor: 4/5
Karakterek: 5/5
Összesen: 5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése