Blogturné: Veronica Rossi - Végtelen ég alatt

Veronica Rossi

Végtelen ég alatt

(Végtelen ég alatt 1.)

Kiadó: Alexandra

Műfaj: YA

Kategória: posztapokaliptikus disztópia, romantikus

Megjelenés ideje: 2013.12.7

Olvasott nyelv: Magyar
Fordította: Bujdosó István

Oldalszám: 328

ISBN: 9789633571538 (keménykötésű)

Pont: 4/5

   A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.

Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.

A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.

Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

                                         

A Végtelen ég alatt a posztapokaliptikus disztópia és a cyberpunk sci-fi lenyűgöző keveréke. Mindazoknak tetszeni fog, akiket magával ragadott Collins Éhezők viadala trilógiája vagy Gibson klasszikusa, a Neurománc. A regény jogait eddig huszonhat országban adták el, a megfilmesítés joga pedig a Warner Broshoz került.

   

A könyv története távoli jövőben játszódó posztapokaliptikus disztópia. Az emberek élelemért küzdenek, a föld pusztul és az éterviharok sokszor tönkretesznek bioszférákat, akkor pedig akár ezrek pusztulhatnak el.

Aria hatalmas vágya, hogy újra találkozhasson, ám egy rossz akció következtében hamar a bioszférán kívül a bizonyos - halálzónában találja magát.

Perry a külső világból való, unokaöccsét elrabolják, és úgy érzi az egészért ő okolható, ezért neki is kell megkeresnie.

A két fiatal a semmi közepén találkozik újra. Perry valahol sajnálja a lányt, de ő jelenti a biztos kulcsot unokaöccséhez. A lánynak a túléléshez pedig szüksége van rá.

A történet nagyon jól ki van találva. Nem mondom, sokszor előre ki lehet találni bizonyos eseményeket és kiszámítható számos helyen, ezek ellenére nagyon olvastatja magát, nem azt éreztem, na még egy lap, hanem inkább kérem a következőt. A világ szerintem nagyon jól van felépítve, találkozik a lepusztult világkép a modernitással, a hátramaradt elektronikával, valamint az éterviharokból is lehet következtetni, hogy az ember pusztította el saját világát. Az elejétől szorosan elzárkózódik két oldal: a zárt, elektronikával még mindig fejlődő, közben pusztuló üvegbúra alatti lakosok, valamint azok akik el tudtak szakadni ettől a függőségtől és számukra az élet valósága is elegendő volt - ők a külsősök.

Míg a belsősök azzal szórakoztatják magukat, hogy szaporodás helyett maguknak állítanak elő genetikailag kódolt gyerekeket, képzelt fantázia világban élnek és nem ismerik a félelmet…

Addig a külső világban félelmekkel, emberi érzelmekkel együtt élnek, s kifejlődtek sokuknak különleges képessége. Ilyen a hallás, szaglás, látás is.
Egy valamiben egyformák... Mind a két csoport a azt a helyet keresi, ahol végtelen kék az ég... Azaz a saját Valhallájukat, ahol minden szép és jó.

Szerintem az írónő nagyon jól megtalálta a párhuzam közötti egyensúlyt, hol kell a két világot elválasztani és mi az amit még a másik be tud fogadni.

A főhősöket megkedveltem. Aria lány létére egészen belevaló, bátor és okos lány. Néha azért nem értettem teljesen egyet vele, de nem vagyunk egyformák. A karaktere szimpatikus, nem az a folyton nyivákoló lány, neki céljai vannak, amiket el is szeretne érni – bármi áron. Akkor is, ha ezzel az alap általa morálisnak tartott szabályokat át kell lépnie és a külső világhoz kell alkalmazkodnia.

Perry is a jobb főhősök közé került az én csapatomban, mert a helyzethez mérten föl tudta találni magát, látta mit kell tennie. Nem volt egy idióta, beképzelt sem, helyette a kissé távolságtartó személyiségéhez egy kis egészséges kifele irányuló veszélyesség is benne van. Amikor elkezd végre bízni Ariaban, akkor több dolgot is megtudhatunk róla, egyre beszédesebbé kezd válni.

Egy dolog azért volt amin vele kapcsolatban megakadtam, ez pedig amikor megkönnyezett. Ez egy leendő erős, vadász törzsfőnök esetében teljesen összeegyeztethetetlen. Ez az egy volt ami szerintem vele kapcsolatban sok volt és nem kellett volna. Köztudottan a férfiak jóval kevesebbet is sírnak mint a nők. Itt az egyik szituációban teljesen indokolatlan volt szerintem.

A könyvvel kapcsolatban nagyon vegyes a véleményem. Alapvetően tetszett, nagyon.  Az elejével volt némi problémám, nem igazán tudtam az első 70 oldallal haladni, vagy csak nagyon lassan. Valahogy nem éreztem túl potenciálisnak a bevezető részeket. Később nagyon tetszett, hogy a különböző fejezetek, váltakoznak a két főszereplő nézetétől függően, de az elején ez sokkal inkább zavart. Elolvastam a cselekmény feléig, aztán a kellős közepén snitt, e közben a másik szereplővel mi történik, snitt. - Majd ismét folytatódik az előző fejezet, miközben már egy másik inger is ért, újabb képet olvastam más helyről, más szemével. Elején szerencsésebbnek éreztem volna egy ember szemszögét leírni először, utána a másikét is. Nekem így nagyon zavaró volt, még ha a drámai hatásért is lett megírva.

Miután túljutottam az elején és a főhősök végre találkoznak, akkor már megszűnt ez az összevisszasági érzet. Onnantól már tényleg örültem ennek a váltott nézőpontú írásmódnak.

A mellékszereplőket megkedveltem, főleg Cindert és Roart. Ha választanom kéne kedvenc szereplőt a könyvben, akkor választásom bizony Roarra esne. Miért? Mert erős, humoros és tipikusan az a karakter aki első olvasásra megkedvelteti magát.

Összességében ezektől a kisebb dolgoktól eltekintve az össztörténet nagyon megnyert magának és szívesen folytatom a sorozatot.

Tudom ajánlani, mert a disztópián belül nagyon jó a világfelépítése és a története is jó.

Mint a témában jártas, ez az egyik kedvenc idézetem lett a maga egyszerűségében :

    - Az ősi kultúrák mind használtak csengőket – mondta a lány. De közben útálta magát, hogy ilyen hülyeségekkel van tele a feje, és képtelen befogni a száját, ha ideges.

     - Úgy hallottam, hogy a tibetiek is ismerték.

    - Igen. Ez így van. – Aria nem hitte el, hogy a fickó tudja ezt. Egy barbár aki mást is tud, mint lyukakat ásni és tüzet rakni? A lelke mélyén éledezni kezdett a remény. – Náluk a csengő az üresség bölcsességét    jelképezték.

Álomcast

    Az általam elképzelt Álomcast szereplői:
Elizabeth Gillies - Aria
Matt Barr - Perry
Brant Daugherty - Roar
Dakota Goyo - Cinder
Jared S Gilmore - Talon

a Rafflecopter giveaway

12.09. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Nem harap a...
12.13. - Kelly & Lupi olvas 
12.15. - Függővég 
12.16. - Insane Life 
12.18. - MFKata gondolatai 
12.20. - Dreamworld 
12.21. - Fantazmo
12.22. - Always Love a Wild Book 
12.23. - Roni olvas

SHARE

Rólam

Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, ami über szuper titkos. Na jó, azért annyira nem. :D

• 
•