Elizabeth Hoyt
Édes csábító
Besorolás/műfaj: Történelmi romantikus
Megjelenés ideje: 2019.
Fordította: Nagy Györgyi Eszter
Oldalszám: 320
Megtetszett? Megrendelheted itt!
Pont: 5/5
Hogy fér meg két dudás egy csárdában?A szigorú, pedáns és takarékos Eve Dinwoody feladata, hogy szemmel tartsa a bátyja, Montgomery hercegének a befektetéseit. Amikor azonban London legnépszerűbb színházának, a Harte Vigadójának a pénzügyeit veszi a kezébe, az intézmény irányíthatatlan igazgatójával, Asa Makepeace-szel is szemben találja magát.A színház tulajdonosaként az olykor trágár és vakmerő Asának már így is eléggé meggyűlik a baja az öntelt színésznőkkel és énekesekkel, ráadásul a közelgő újranyitást valaki mintha szándékosan meg akarná hiúsítani. Az olyan krajcároskodó aggszüzekre, mint amilyen Eve, pedig végképp nincs ideje, és nem is hagyhatja, hogy egy arisztokrata nő parancsolgasson neki... akármilyen vonzónak is találja.Az Asával folytatott heves viták ellenére Eve nem adja fel, hogy a Harte Vigadóját sikererre vigye. Ám minél jobban próbálja irányítani az öntörvényű igazgatót, annál nehezebb kivonnia magát a csábító férfi nyers vonzereje alól. Le sem tagadhatnák a köztük izzó szenvedélyt - amit kioltani a legnagyobb baklövés lenne!Elizabeth Hoyt Maiden Lane-sorozatának kilencedik kötetében két sok szempontból különböző ember egymásra találásáról olvashatunk. Szerelmük a kulisszák mögött született, de szenvedélyes történetük a színpad legizgalmasabb darabjaival is versenyre kel.
Nem újdonság, mindig elmesélem mennyire imádom Hoytot és minden kötetet. Az egész Maiden Lane sorozat már a szívemhez nőtt, sőt szerintem nagyon nem vagyok lemaradva az angolokkal sem, lehet tudjátok utóbbi időben nem olvastam nagyon sokat. (Sajnos.)
Asa történetére mindig kíváncsi voltam, egyik kedvenc részem előtti regény ez és eleinte húztam az elolvasását, de nem csalódtam benne. Sőt, szerintem egy nagyon aranyos történet. Maga módján mind a két főhős egy visszahúzódó, bárány lelkű főhős, nem éreztem azt az igazi hím szagot, mint a legtöbbször szoktam. Inkább mindenkit a cuki szóval illetnék. :D - Igen, tudom Asa meglehetősen keménynek tűnik, de nekem ez a dolog nem jött át annyira. :D Amint elkezdtem a maszkja mögé látni inkább az 'aww' jelző jutott eszembe.
Előzőekben a kerttel és a felújítással már találkoztunk, hiszen előző két kötetben is fontos szerepet kapott. Itt sincs másképpen, hiszen Eve is a kerten dolgozik és Asa-nak ez csak jól jön, habár a férfi eleinte nem gondolja így.
A főhősnő, Eve nem éppen a legjobb helyre született. Vagyis helyre jól, csak éppen rangban nem, hiszen egy törvénytelen gyermek. Apja házában élhet, ám meglepő módon gyermekkori traumák gyötrik és így esélytelen a 'legboldogabb élet' címre való versenyben, mi több a férfiakat is csak igen nagy távolságból szemléli. (Szerintem Eve úgy gondolja a hold lehet jobb hely lenne nekik.) Legkedvesebb családtagja a féltesója és vége is a szűkös listának.
Aztán van egy Asa Makepeace-ünk. Se nem kecses, se nem bájos, inkább az elefánt a porcelánboltban jelző illik rá. Teljesen ellentéte Eve-nek és nagyjából gyűlöli a világot és úgy van a világ is gyűlöli őt. ...és ez jól is van. Káromkodik, kiabál, csapkod és mindent feje tetejére képes állítani, úgyhogy elsőre nem egy kedves embernek tűnik. Csodálkozunk hát, ha Eve nem is kedveli meg rögtön? Nem.
Így indul az ellenségből szerelem történet, hozzáteszem én rettentően szeretem kettőjük civakodását s állandó ellenállását. Lassan elkezdenek egymással beszélgetni és kezdem elhinni lehet ebből még valami, pedig eleinte tényleg esélytelennek láttam a dolgot... Kíváncsi voltam hogyan lehet ebből még többet kihozni.
A romantikus szál lassan alakul ki kettőjük között, szerencsére, mert az előbb leírtak miatt kicsit irreálisnak tartanám az instant szerelmet közöttük. Cserébe ketten jól kiegészítik egymást, természetük nem egyezik és a víz oltja a tüzet, ezért Eve pont jól jön Asa hirtelen természetének. Remek párosnak tartom őket. Szokás szerint ahogyan halad előre a történet jobban megismerjük a kemény szerepek mögötti kemény múltat és megnyílik, kivirágzanak egymásnak.
Nem csalódtam Hoyt néniben, imádom a mozgalmas, mégis maga módján cuki történeteit. Jellegzetes stílusa van, amit ha valaki szeret nem tud elfelejteni.
Mindig kemény férfi főszereplők, háttérben plusz szálakkal, egy ellentétes női főhős és mindezt mindig megkavarja valami nagyon Hoytos dologgal, hogy imádjam. :D
Ha nem olvastál Hoytot, próbáld meg, nem véletlen szeretik sokat. Ha meg igen, nem kell bemutatnom. Ez a könyv is hozza a megszokott színvonalat.
Állomáslista:
03/25 Olvasónapló
03/26 Könyvvilág
03/27 Angelika blogja
03/28 Betonka szerint a világ…
03/29 Dreamworld
03/30 Insane Life
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése