Frászt kaptam... Én és a teljesen normális álmaim, amiben ha nem futok, gyilkolok, akkor halottakat látok. Egy órára elmentem lepihenni és a "weird" álom mesterfokont produkáltam.
Először is metróztam, ilyen furcsa metrókban. Papával voltunk és le kellett menni a metróban egy kabinban, ha váltani akartunk metró vonalat. Olyan volt, mintha világot léptem volna. Filmszakadás, képváltás. Három teljesen más, amúgy ismeretlen személlyel beszélgettem egy sziklafalon ülve. Egy lányról is dumáltunk, hogy honnan ismerem. Egyik lány sem volt átlagos kinézetű. Piercing-tetkó és minden volt az egész testükön. Erre ahogy sétáltam a falon, hogy mindjárt visszamegyek földbegyökerezett a lában. Egy csapat állt és a tagok mind halottak az életben. Hihetően 8 szívrohammal ugrottam ki az ágyból szédelegve...
Toffy teljesen normális álmaiból ízelítőt kaphattak... :) (Amíg a halott gyerekek vérében tapicskolós álmom nem tér vissza, addig nem panaszkodhatok...)
Ma bejártam Pestet. Kezdtem metróval Árpád hídig, hogy a fogász esetleg felvágja ínyemet, vagy megmondja mi lesz... Aha, felvágják ínyemet... Miután leszedették az összes gyűrűt, láncot, kiszedettél a fülemből a 6 piercinget és nyelvemből is, ott álltam fém csupaszon, jobb kezemben egy egész kiló vasáruval. A nagy hír, nyáháhá, ugrálva táncolnom kellett volna. - Kiműtik a bölcsesség fogamat, mert lehet nagyon bölcs vagyok, de a kockákat általában utálják, itt már túltengés van az ész szintjén, ezért egyiknek mennie kell. Az egyiket ki kell operálni. Jobb alsó bizony a leggyengébb láncszem... Remegő, szinte kocsonyás testtel kicsúsztam-másztam a kórházból. Olyan Jabba módban. Képzeljetek el egy csúszó Jabbát. Na az voltam én. Napi első indok, hogy atomot robbantsunk.
Onnan 1-es vilivel a végállomásra, hogy a Közvágóhídon csupa csövesekből álló csoport - üljön. Of course... Az egyik fején KFC-s doboz volt... Nagy nehezen jött egy 23-as busz, hogy Haller utcáig elvihessen. Ott is síri csönd és hullaszag.
Bementem APEH-be naivan. Ott is ilyen ördögszekerek fújdostak az épületben. Azért bementem. Pont ma van áramszünet egész nap. Nincsenek. Okkééé... Felhívom tanáromat, hogy mennék órára, de neki csak délután volt időpontja. Az nem pálya. Egész nap itt jóformán semmit nem csinálok. Menjek holnap. Hát jó, ezzel az erővel, már fél 10-kor a fogászat után, remegő lábakkal haza is mehettem volna. Jha.
Vissza a Haller utcához. Bementem OTP-be amire szintén azt hittem, hogy zárva. Nem. Megmentették a napomat a teljesen semmire sem volt jó megjegyzéstől, megszüntettem egyik számlámat, aminek már nem sok értelme volt. Kimentem ajtón és Murphy törvénye súlyos villámként csapott arcon. Elment a buszom. Éljen BKV, fél óra múlva megy másik. Addig egy darabig el is mehetek egy busszal ami nem jó nekem, de legalább csinálok valamit. Elmentem, vettem egy péksütit, 15 perc múlva jött a jó buszom és hazajöttem.
Így született eme kisebb mantrám:
Imádom Pestet a BKV buszért, ami mindig orrom előtt megy el.
Imádom Pestet a BKV buszokért, amik félóránként járnak.
Imádom Pestet a buszmegállókért, amikben főleg csövesek ülnek.
Imádom Pestet a kis vukkokért, amit még nem takarítottak fel.
Imádom Pestet a tirpák parasztokért.
Imádom Pestet amiért egyetlen időpontban megyek egy évben APEH-ba, de akkor sincs nyitva.
Imádom Pestet a szagáért.
Imádom Pestet az emberek szagáért.
Imádom Pestet amiért mindenki odafigyel a másikra.
Imádom Pestet az ordító gyerekekért, amikor fáj a fejem főleg...
Mindennek ellenére Pest, én így szeretlek... :)
A mai nappal a mutatóm negatív irányba görbült. Egyetlen ok amiért szerettem, hogy igazi őszi fények voltak. ♥ Apró dolgok teszik az emberiséget boldoggá igazán. :)
Megmutatom tetoválásomat. Helye titok. Története a barátaimhoz fűződik. Nagyon-nagyon imádom őket és ők jutnak eszembe valahányszor ránézek. :)
Rólam
Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, ami über szuper titkos. Na jó, azért annyira nem. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése