Colleen McCullough:
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1990
Olvasott nyelv: Magyar / Angol
Fordította: Borbás Mária, Göncz Árpád
Oldalszám: 642
Molyos értékelésem
Az évek múlnak. Meggie-ből nő lesz. Mary utolsó táncos mulatságot szervezi, tudja, hogy aznap meg fog halni. Meggie érzelmei pedig Ralph iránt nem éppen gyermekiek, így egy csókon kívül az atya nem adhat mást neki. Nem sokkal később elmegy a városból. utána még egyszer találkoznak, de rá kell döbbenniük, hogy egymástól távol jobb nekik, mert Ralph már Istené, nem lehet Meggie-é.
A könyv vége lényegében, hogy Meggie és Fee ülnek a teraszon. Justine még aki él, ő töri meg ezt a szerencsétlen körforgást. Egyben ő, az anyja és nagyanyja az utolsó élő Cleary-k. Minden más családtag halott.
Tövismadarak
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1990
Besorolás: nincs
Kategória: romantikus
Eredeti nyelv: AngolOlvasott nyelv: Magyar / Angol
Fordította: Borbás Mária, Göncz Árpád
Oldalszám: 642
Molyos értékelésem
Miért is hozom fel ezt a könyvet? - Mert számomra ez volt az egyik nagy könyv. Voltam úgy 6. osztályos amikor televízióban reklámozták, hogy lesz a sorozat megint. Emlékeztem, hogy a polcunkon bizony ott figyel a könyv, így hát miért is ne? Személyes kihívás, mire kezdődik a sorozat én addigra biza elolvasom... Sikerült is. A könyvet sokkal jobban is szeretem. Azóta rengetegszer olvastam újra és újra. Ha valami miatt bánatos vagyok, akkor előveszem és újra elolvasom, ezért lassan rongyos már a könyv. :)
A történet alapjában egy családregény. Majdnem egy egész életet visz végig. Egy anya és annak lánya kölcsönös szenvedését és furcsa kapcsolatát mutatja be. A potagonistánk Meggie Cleary. Az ő élete áll a könyv középpontjába, tőle indulnak ki a szálak.
A Cleary család Ausztráliába kényszerül költözni, mert meghívta őket Mary Carson, Paddy Cleary (Meggie apukája) idősebb testvére, aki gazdag, ámde nem kedvességéről híres. Ez a költözés mindenkit megvisel.
Amikor megérkeznek, az állomáson egy valaki vár rájuk: Ralph de Bricassart atya.
Az élet egyre nehezebbé válik számukra. Miközben Meggie cseperedik, megtapasztalja az élet sötét oldalát is. Elveszíti Hallt csecsemő korában, Frank is hamar sajnos a háztól elkényszerül. Meggie-n kívül egy nő van a családban, az pedig édesanyja, Fee. Az összes többi testvére fiú. Ám az anyja nem igazán ül le vele beszélgetni, csak végzi az asszonyi teendőit és szüli a gyermekeket. Olyannyira, hogy amikor Meggie-ből nő lesz, Ralph magyarázza el neki, hogy nem haldoklik.
Az évek múlnak. Meggie-ből nő lesz. Mary utolsó táncos mulatságot szervezi, tudja, hogy aznap meg fog halni. Meggie érzelmei pedig Ralph iránt nem éppen gyermekiek, így egy csókon kívül az atya nem adhat mást neki. Nem sokkal később elmegy a városból. utána még egyszer találkoznak, de rá kell döbbenniük, hogy egymástól távol jobb nekik, mert Ralph már Istené, nem lehet Meggie-é.
Luke O'Neill, Meggie apjának szorgos munkása. Úgy néz ki mint Ralph, de viselkedésében valami teljesen más férfi. Azonban Meggie úgy gondolja ez jó, úgy gondolja ez az élet értelme, biztosan szerelmes. Lefekszik vele, összeházasodnak, de innentől minden egyre rosszabb. Valójában nem is szereti Luke-ot, csak pótlék. Luke a munkájának él, nem foglalkozik Meggie-vel. Meggie közben teherbe esik. Rettentően beteg és megviseli a hőmérséklet. Elkerül egy idős házaspárhoz, akik szeretetükkel biztatják. A szülésnél egy ember látogatja meg, csak egy és ez Ralph. Az ott élő Muller család egyből tudja, hogy nem csak atyai szeretet van közöttük, ők próbálnak segíteni nekik. Ami végül sikerül is. Egyetlen hetet kap az élettől Meggie, hogy Ralph-al lehessen. Utána ismét elválnak útjaik.
A lánya Justine O'Neill kezdetektől apjára hasonlít Luke-ra, míg a nem sokkal később született öccse Dane O'Neill teljesen más jellegű mint nővére. Ő csendes, halk és szeretetre méltó, míg Justine igazi örökmozgó, rosszcsont. Dane-t elejétől imádja Ralph és mindig rettentően szerette, mint saját gyerekét.
Imádják egymást a testvérek is, segítenek egymásnak. Justine a színpadra kerül. Dane pedig anyja nem kis meglepetésére és döbbenetére papnak készül és Ralph veszi szárnya alá. Meggie pedig elmebeteg nevetésbe kezd, hogy az élet humora ilyen keserű. Végül Ralph-hoz küldi azzal, hogy vigyázzon rá, jó gyerek.
Dane amikor vízből ment ki egy fuldoklót, ő maga életét veszti. Vatikánba megy Meggie a testéért, ekkor árulja el Ralphanak, hogy a saját gyereke volt, nem másé. A temetés után a rózsafák alatt meghal Ralph.
Fee erre mondta, hogy ne örüljön Meggie, mert a boldogságnak ára van. Amit Isten adott, azt el is fogja venni.
Rainer Hartheim német politikus aki Ralph és Dane barátja. Justine csapongó életében egy barát. A sok férfi után Justine már megcsömörlik, végül rájön, hogy Rainer tartott ki végig mellette. A végén összeházasodnak.
Fee erre mondta, hogy ne örüljön Meggie, mert a boldogságnak ára van. Amit Isten adott, azt el is fogja venni.
Rainer Hartheim német politikus aki Ralph és Dane barátja. Justine csapongó életében egy barát. A sok férfi után Justine már megcsömörlik, végül rájön, hogy Rainer tartott ki végig mellette. A végén összeházasodnak.
A könyv vége lényegében, hogy Meggie és Fee ülnek a teraszon. Justine még aki él, ő töri meg ezt a szerencsétlen körforgást. Egyben ő, az anyja és nagyanyja az utolsó élő Cleary-k. Minden más családtag halott.
Ezt nehezen tudom pontozni... :)
Pontozás:
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Összesen: 5/5
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Összesen: 5/5
Idézetek:
"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a monda szerint."
"Csak éppen: férfi. Egyformák vagytok ti mindannyian, nagy, szőrös lepkék, repestek a láng után, az meg üveg mögött ég. És az üveg olyan vékony, olyan átlátszó, hogy holtra töritek magatokat rajta. S ha sikerül bevergődnötök az üveg mögé, egyenesen a lángba repültök, s halálra égve zuhantok belé. Pedig kint a hűvös éjszakában vár az eleség, a szeretet s a megszületni vágyó kicsi lepkék. De hát látjátok ezt? Kell ez nektek? Dehogyis! Vissza a lángba, holtra törni magatokat, vagy halálra égni!"
"Elérkezett Drogheda végórája. Ideje már. Újuljon meg a körforgás ismeretlen emberekből. Mindent magamnak köszönhetek, senki mást nem hibáztathatok. És nem bánom egyetlen árva pillanatát sem.
A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis belehatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik; csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése