Eredeti ajánlót itt tekinthetitek meg:
Kiersten Fay: Demon Possession
Néha elkezdek keresgélni a neten kevésbé felkapott, ám az értékelések alapján sokaknak tetsző könyvek után, és a legtöbbször kellemes meglepetésben van részem. Most is egy ilyen van terítéken. Kiersten Fay Demon Possession című regénye a Shadow Quest sorozat első kötete, melyben az írónő a fantasy és sci-fi elemek ügyes variációjával létrehozott egy új univerzumot – démonokkal, tündérekkel, négyszemű lényekkel és társaikkal, mégpedig egy hatalmas, saját magát ellátó űrhajón összezárva. Ezek a fantasztikus, esetleg mesebeli lények ebbe a futurisztikus környezetbe helyezve meglepően hatnak az olvasóra, hiszen megszoktuk, hogy ha sci-firől van szó, akkor majdnem biztosan robotok, esetleg valami más humanoid vagy kevésbé humanoid fajhoz tartozó egyedek szerepelnek benne, valahonnan a távoli univerzumból.
Analia több száz éve egy Extarga nevű űrhajó foglya. Sosem látta a kinti világot, rongyos ruhában az űrhajó padlóján tengeti az életét, ahol a legkisebb kihágásért is megbüntetik. Van egy különleges képessége, ami, mivel ő faja utolsó élő példánya, inkább átok, mint áldás, ráadásul éppen emiatt került fogságba. Dariusnak (aki egyben a fogva tartója is) eltökélt szándéka feleségül venni őt, s bár azt hinnénk, csak az ereje miatt, ennél sokkal többről van szó. Csakhogy Analia megszökik, amikor az Extarga egy másik hajóval köt üzletet, és napokig bujkál a számára idegen hajón, mire rátalál Sebastian, a démon, aki egyben hajó kapitánya is. Az általa elbeszéltekből megtudjuk, hogy az űrhajója képes vizet keringetni, növényházzal rendelkezik, pub, étterem és más boltok is találhatók rajta. A történet során nem csupán a mindennapi életükbe nyerünk bepillantást, de tanúi lehetünk annak is, ahogy Analia, immáron Anya becenévvel új életet kezd.
Az abszolút naivitás és a különböző megaláztatások árnyékában először nehezen boldogul, de nem is várhatunk mást valakitől, aki kicsi kora óta fogságban élt, és hirtelen szakadt ki ebből az életmódból. Először felszolgálóként dolgozik az űrhajón (Marikot kisegítve), ahol megtanulja, hogyan győzze le mások érintését, hogyan reagáljon bizonyos kérdésekre, amikre néha nem szeretne válaszolni. Mihelyst belerázódott a munkájába, Sebastian áthelyezi a húgához, Sonyához italt keverni, mégpedig azzal a nem titkolt céllal, hogy képes legyen kezelni az önmagukból kivetkőzött férfiakat és nőket, illetve megtanulja, hogy egy verekedés során hogyan nyugtasson le másokat. Amikor randevúra hívja az egyik munkás, mások tanácsát kéri, mert saját érzelmeivel sincs tisztában. Végül nem azért megy bele, mert valós érzései vannak, hanem mert vágyik arra, hogy valaki más is szeresse. Ez persze néha félreértéseket szül, ám ezen a furcsa úton Sebastian és Anya lassan egymásba szeretnek. A történet azonban csak ez után, a regény második felében indul be, amikor feltűnik egy űrkalóz, aki érdekes tényekkel áll elő… Lehet Analia nem is egy kipusztult faj tagja? Akkor mit keresett az Extragán annyi évet? Innentől sokkal inkább a cselekmény veszi át a főszerepet, ami elvezet minket egészen következő kötetig.
A könyv első fele jól érezhetően inkább a főhősnő karakterfejlődéséről, érzelmeinek változásáról szól. Analia karaktere az elején egy naiv, tudatlan lány, aki nem tudja, ki ő, ám a végére egy egészen harcias kis leányzó válik belőle. Szerepe néha klisésnek tűnhet, ám rajta keresztül megismerhetjük a könyv univerzumát, és betekintést nyerhetünk a jelenlegi mellék-, későbbi főszereplők jellemébe, ami azért fontos, mert minden kötet más karaktert állít a középpontba, így nem mindegy, milyen az első benyomásunk róluk. Marik, aki az űrhajó éttermét vezeti, elsőre egy magának való és házsártos szakács, mégis van benne valami báj, amiért az olvasó számára rögtön szimpatikussá válik. Sonya, Sebastian kishúga elsőre egy igazi amazon, akinek mindig vannak tanácsai, imád beszélni, ráadásul rajong a ruhatáráért, Cale, Sebastian kisöccse viszont elvesztette már egy társát, ennek következtében mindenkivel bizalmatlan.
Sebastian a Marada űrhajó kapitánya azóta, hogy a bolygó, ahol élt, elpusztult egy támadás során. Egyes jeleneteket az ő szemszögéből látunk, ami segít abban, hogy az olvasó számára érthetőbbé váljon egyes figurák jelleme, illetve gondolkodásmódja. Ő, az öccse és a húga (akik szintén a hajón utaznak) démon lévén egy életre választanak maguknak párt, akit vérrel jelölnek meg. Sebastiant nagyon megszerettem a könyv folyamán, mert folyamatosan próbálkozik, hogy Analiával megértesse a világ és mások működését. Nem kényszeríti, hanem inkább pici lépésekkel vezeti be a lányt a valós életbe, figyel, hogy ne feszítse túl a húrt, nehogy a lány lelkileg sérüljön. Nagy és félelmetes démon képében jelenik meg mások szemében, azonban számunkra tisztán kirajzolódik, démon léte ellenére mennyire emberi.
Az írónő stílusa olvasmányos és gördülékeny, minden helyzetben el tudtam képzelni az adott szituációt. Akad, amikor részletesen leírja az eseményeket, helyszíneket, bár sokszor többet hagy a fantáziánkra. Elenyésző mennyiségű információt kapunk magáról az univerzumról, illetve néhány régebben történt eseményről, ami a történet szempontjából igencsak fontos lenne. A többi megemlített fajról sem tudunk meg többet, mint hogy az űrhajón is jelen vannak, de hogy milyen különleges tulajdonságuk van, azt még teljes homály fedi. Érzem a potenciált a regényben egy még ennél is jobb univerzum kialakítására, remélem, a későbbi kötetekben kihasználja a szerző ezeket.
A könyv nyelvezete nem túl nehéz, ezért azok számára is élvezetes lehet, akik kevésbé tudnak angolul, viszont nem riadnak vissza egy romantikával átitatott sci-fi történettől. A szerző több interjúban is úgy nyilatkozott, hogy szereti Larissa Ione-t és Gena Showaltert, akiknek hatása érződik is, így azoknak is bátran ajánlom a regényt, akik őket kedvelik.
Néha elkezdek keresgélni a neten kevésbé felkapott, ám az értékelések alapján sokaknak tetsző könyvek után, és a legtöbbször kellemes meglepetésben van részem. Most is egy ilyen van terítéken. Kiersten Fay Demon Possession című regénye a Shadow Quest sorozat első kötete, melyben az írónő a fantasy és sci-fi elemek ügyes variációjával létrehozott egy új univerzumot – démonokkal, tündérekkel, négyszemű lényekkel és társaikkal, mégpedig egy hatalmas, saját magát ellátó űrhajón összezárva. Ezek a fantasztikus, esetleg mesebeli lények ebbe a futurisztikus környezetbe helyezve meglepően hatnak az olvasóra, hiszen megszoktuk, hogy ha sci-firől van szó, akkor majdnem biztosan robotok, esetleg valami más humanoid vagy kevésbé humanoid fajhoz tartozó egyedek szerepelnek benne, valahonnan a távoli univerzumból.
Analia több száz éve egy Extarga nevű űrhajó foglya. Sosem látta a kinti világot, rongyos ruhában az űrhajó padlóján tengeti az életét, ahol a legkisebb kihágásért is megbüntetik. Van egy különleges képessége, ami, mivel ő faja utolsó élő példánya, inkább átok, mint áldás, ráadásul éppen emiatt került fogságba. Dariusnak (aki egyben a fogva tartója is) eltökélt szándéka feleségül venni őt, s bár azt hinnénk, csak az ereje miatt, ennél sokkal többről van szó. Csakhogy Analia megszökik, amikor az Extarga egy másik hajóval köt üzletet, és napokig bujkál a számára idegen hajón, mire rátalál Sebastian, a démon, aki egyben hajó kapitánya is. Az általa elbeszéltekből megtudjuk, hogy az űrhajója képes vizet keringetni, növényházzal rendelkezik, pub, étterem és más boltok is találhatók rajta. A történet során nem csupán a mindennapi életükbe nyerünk bepillantást, de tanúi lehetünk annak is, ahogy Analia, immáron Anya becenévvel új életet kezd.
Az abszolút naivitás és a különböző megaláztatások árnyékában először nehezen boldogul, de nem is várhatunk mást valakitől, aki kicsi kora óta fogságban élt, és hirtelen szakadt ki ebből az életmódból. Először felszolgálóként dolgozik az űrhajón (Marikot kisegítve), ahol megtanulja, hogyan győzze le mások érintését, hogyan reagáljon bizonyos kérdésekre, amikre néha nem szeretne válaszolni. Mihelyst belerázódott a munkájába, Sebastian áthelyezi a húgához, Sonyához italt keverni, mégpedig azzal a nem titkolt céllal, hogy képes legyen kezelni az önmagukból kivetkőzött férfiakat és nőket, illetve megtanulja, hogy egy verekedés során hogyan nyugtasson le másokat. Amikor randevúra hívja az egyik munkás, mások tanácsát kéri, mert saját érzelmeivel sincs tisztában. Végül nem azért megy bele, mert valós érzései vannak, hanem mert vágyik arra, hogy valaki más is szeresse. Ez persze néha félreértéseket szül, ám ezen a furcsa úton Sebastian és Anya lassan egymásba szeretnek. A történet azonban csak ez után, a regény második felében indul be, amikor feltűnik egy űrkalóz, aki érdekes tényekkel áll elő… Lehet Analia nem is egy kipusztult faj tagja? Akkor mit keresett az Extragán annyi évet? Innentől sokkal inkább a cselekmény veszi át a főszerepet, ami elvezet minket egészen következő kötetig.
A könyv első fele jól érezhetően inkább a főhősnő karakterfejlődéséről, érzelmeinek változásáról szól. Analia karaktere az elején egy naiv, tudatlan lány, aki nem tudja, ki ő, ám a végére egy egészen harcias kis leányzó válik belőle. Szerepe néha klisésnek tűnhet, ám rajta keresztül megismerhetjük a könyv univerzumát, és betekintést nyerhetünk a jelenlegi mellék-, későbbi főszereplők jellemébe, ami azért fontos, mert minden kötet más karaktert állít a középpontba, így nem mindegy, milyen az első benyomásunk róluk. Marik, aki az űrhajó éttermét vezeti, elsőre egy magának való és házsártos szakács, mégis van benne valami báj, amiért az olvasó számára rögtön szimpatikussá válik. Sonya, Sebastian kishúga elsőre egy igazi amazon, akinek mindig vannak tanácsai, imád beszélni, ráadásul rajong a ruhatáráért, Cale, Sebastian kisöccse viszont elvesztette már egy társát, ennek következtében mindenkivel bizalmatlan.
Sebastian a Marada űrhajó kapitánya azóta, hogy a bolygó, ahol élt, elpusztult egy támadás során. Egyes jeleneteket az ő szemszögéből látunk, ami segít abban, hogy az olvasó számára érthetőbbé váljon egyes figurák jelleme, illetve gondolkodásmódja. Ő, az öccse és a húga (akik szintén a hajón utaznak) démon lévén egy életre választanak maguknak párt, akit vérrel jelölnek meg. Sebastiant nagyon megszerettem a könyv folyamán, mert folyamatosan próbálkozik, hogy Analiával megértesse a világ és mások működését. Nem kényszeríti, hanem inkább pici lépésekkel vezeti be a lányt a valós életbe, figyel, hogy ne feszítse túl a húrt, nehogy a lány lelkileg sérüljön. Nagy és félelmetes démon képében jelenik meg mások szemében, azonban számunkra tisztán kirajzolódik, démon léte ellenére mennyire emberi.
Az írónő stílusa olvasmányos és gördülékeny, minden helyzetben el tudtam képzelni az adott szituációt. Akad, amikor részletesen leírja az eseményeket, helyszíneket, bár sokszor többet hagy a fantáziánkra. Elenyésző mennyiségű információt kapunk magáról az univerzumról, illetve néhány régebben történt eseményről, ami a történet szempontjából igencsak fontos lenne. A többi megemlített fajról sem tudunk meg többet, mint hogy az űrhajón is jelen vannak, de hogy milyen különleges tulajdonságuk van, azt még teljes homály fedi. Érzem a potenciált a regényben egy még ennél is jobb univerzum kialakítására, remélem, a későbbi kötetekben kihasználja a szerző ezeket.
A könyv nyelvezete nem túl nehéz, ezért azok számára is élvezetes lehet, akik kevésbé tudnak angolul, viszont nem riadnak vissza egy romantikával átitatott sci-fi történettől. A szerző több interjúban is úgy nyilatkozott, hogy szereti Larissa Ione-t és Gena Showaltert, akiknek hatása érződik is, így azoknak is bátran ajánlom a regényt, akik őket kedvelik.
Rólam
Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, ami über szuper titkos. Na jó, azért annyira nem. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése