Home » , , , , , » J. A. Redmerski - A soha határa

J. A. Redmerski - A soha határa

Unokahúgomnak ajánlva sok szeretettel, ez egy külön edition. :D
Megjegyzés: Csak neked, csak most... :D Gondolkoztam kapjál e tőlem egy kis __ ismertetőt, de szerintem megsütnél a tűzhely fölött és rituálisan máglyán utána elégetnél, hogy hamvam se maradjon biztos, ami biztos... :D Úgyhogy ennél maradtam.

J. A. Redmerski


A soha határa


(A soha határa 1.)

Kiadó: Ulpius
Besorolás: NA (New Adult)
Kategória: romantikus
Kiadás éve: 2013
Könyv nyelve: Angol
Olvasott nyelv: Magyar
Oldalszám: 506

A történet két fiatal útkereséséről szól. Nem csak fizikálisan, de lelkileg is saját magukat keresik, eközben útjuk összefut és találkoznak, majd a sorsuk úgy hozta, hogy együtt folytatják.

Camryn fiatal, mindössze 20 éves. Azonban hiába tűnik minden kívülről rendben, valójában legbelül szenved és nem találja önmagát. Az egyetlen pasi akit igazán szeretett - meghalt, úgy érzi teljesen elveszett, éli monoton, egyhangú életét, abban a mókuskerékben amiből nincs kiút. Mindennap ugyan az. Egy este a sok közül úgy tűnik az utolsó cseppé válik abban a bizonyos pohárban, az utolsó személy is aki mentsvára lehetne cserbenhagyta - ez pedig nem más mint a legjobb barátnője. Végül meghozza a döntését, ami addig csak formálódott benne - elmegy a pályaudvarra és találomra kér egy jegyet. Útja hosszú, unalmas, végeláthatatlan és nincs semmi ami várja. Így találkozik össze Andrew-al, aki apja halálos ágyához megy busszal. Neki is megvannak a saját démonai amikkel meg kell küzdenie.
Szép lassan összeboronálódnak és végül együtt vágnak a vakvilágnak.

Ezt nem hagyhattam ki...
A történet nagyon tetszett több okból is. Első számú ok, az a bizonyos szabadság érzés. Nem tudom hányan csináltátok hasonlót már, mint amit Camryn, de elárulom hihetetlen jó érzés. Alapvetően az a fajta személy vagyok, akivel ha valami szomorú dolog történik vagy maga alatt van, akkor elvonul a világtól. Megesett, amikor a teljesen ismeretlenben voltam a világ végén szinte egyetlen magyarként, hogy felültem buszokra, helyi járatra, néha környékiekre... Maga a kínai történetem is úgy kezdődött kb pár száz kínai szóval hátam mögött: ... és akkor adtak Pekingben egy jegyet, hogy menj le Dél-Kínába egyedül, kb 26 óra vonaton (kb 2000-2400 km), leszállsz éjjel és fogj egy taxit, majd menj a sulihoz... - Az érzés kárpótolhatatlan. Amikor hosszan utazol a semmibe és nem tudod mi vár rád, ki lesz ott, hova mész... Tulajdonképpen teljesen egyedül vagy a világban, senki nem segíthet, kézzel-lábbal mutogatsz és magadra vagy utalva. Olyan érzékeid alakulnak ki, amikről addig nem is álmodtál; egy zacskó örömet tud okozni, mert magyar szó van rajta; olyan dolgokat veszel észre, amiket addig sosem. Emberek mosolyát, viselkedését, világ változását. Egy szó mint száz, nagyon meg tudom érteni Camrynt. Noha egy kicsit naiv volt, de nem baj, ez kell hozzá, egészséges naivitás viszi előre az emberek többségét, ha nem lenne, akkor sehova nem mennénk... :)
A világ elől akart csak Camryn elfutni, mégha nem is mondja ki ennyire nyíltan, de ha megtehette volna, akkor szó szerint világgá menekül. Mivel ezt elég nehéz kivitelezni, ezért csak egy minél távolabbi, ismeretlen helyet szemelt ki elsőre.

Andrew volt a másik oldal, aki pedig első pillanattól valami megmondhatatlan okból a lány vonzásába került. Ha a lány nem is vette észre, piszkálódásnak vélte, közben Andrew egyfajta hétköznapi "hősként" mindig próbálta megelőzni a bajt. Neki apjánál bevégződött volna az útja, hogy utána folytathassa a mókuskereket. Helyette Camrynt választotta, hogy együtt mennek tovább.

Együtt felfedezik az öröm és boldogság különböző árnyalatait, ami olyan mint a szivárvány színei. Hol sötét és borús, mert eső után van, hol pedig fényes és boldogsággal teli, mert megújulást is ígér. Itt kiegészíteném, hogy imádtam az esős részt, az volt az egyik kedvencem, ahogy érzik csak magát a természetet. Majd Camryn is elkezd feloldani, ledobja a régi beskatulyázott énjét és szép lassan megnyílik a világ felé. Ha még nem is teljesen ismeri be magának a saját érzéseit, de alakul...

Maga a történet eléggé melankolikus, egy idő után azért felpörög, de sosem veszít ebből a hangulatból, tele van fönt és lentekkel. Inkább egy hosszú őszi napra ajánlom, bögre teával a kezünkben. Tartogat némi kocsmafilozófiát is, de azért olyan sokat se várjunk tőle. Nagyon kellemes és gördülékeny olvasmány.

A könyvet több szempontból is lehetne elemezni. A vándorlás és célkeresés szempontjából, kinek mi a jobb, miért. - Mégsem fogom ezt tenni.
Nem.
Inkább olvassátok el, hogy ti is részese legyetek az utazásnak! Úgy az igazi. :)

Egy kis off kiegészítés: Az Ulpius fordításokkal szemben fenntartásaim vannak, ennek ellenére szeretném kijelenteni, hogy NA kategóriában jók! Tényleg. Nagyon pozitív csalódás volt számomra és több helyről is ezt a véleményt hallom vissza. Piros pontot nekik!

Pozitív: Maga a történet kivitelezése és a karakterekkel teljes mértékben meg voltam elégedve. Őszi napra tökéletes olvasmány a maga hangulatával.
Negatív: Nem igazán volt. Lassú, ne várj pörgést, de jó. :)
Kinek ajánlom: Akit érdekel a New Adult, vagy csak egy kis céltalan útkeresés romantikával fűszerezve.


Pontozás:
Történet: 4/5
Leírás: 5/5
Karakterek: 
    Camryn: 4/5
    Andrew: 5/5
Összesen: 4/5

2 megjegyzés:

Üzemeltető: Blogger.

Elérhetőségek


Email:
toffy_chan@ yahoo.com



Olvasók :)

 
Copyright © 2014 Insane Life
Blogger Templates