Home » , , , » Kathleen Amy Ryan - Láng

Kathleen Amy Ryan - Láng

És a Szikra Lángba borította az Új Látóhatárt.
Tartsatok velünk május 10 - 12 között Amy Kathleen Ryan Láng című könyvének turnéján, melynek során a Blogturné Klub 3 állomásán megtudhatod, mennyire tetszett nekünk a sorozat zárókötete.
Természetesen a már megszokott játék sem marad el, s ha ügyesek vagytok, akkor a blogturné végén megnyerhetitek a Maxim Kiadó által felajánlott 1 könyvet!


Kathleen Amy Ryan


Láng


(Ragyogás 3.)
Kiadó: Maxim
Kategória: sci-fi, romantikus
Megjelenés ideje: 2016
Olvasott nyelv: magyar
Fordította: Marczali Ferenc
Oldalszám: 404
Megtetszett? Megrendelheted itt!
Waverly és az Empyrean legénységének többi tagja elszakadtak egymástól, az otthonukat jelentő űrhajó pedig felrobbant. A szüleik kiszabadítására indított küldetés kudarcba fulladt, és most minden eddiginél reménytelenebb helyzetben találják magukat. Anne Mather a szárnyai alá veszi Kierant, de vajon tényleg az a célja, hogy a két hajó legénysége békében éljen együtt az Új Látóhatáron, vagy a fiút csupán saját hatalmának megerősítésére akarja felhasználni? Seth helyzete még ennél is kilátástalanabb. Ő a többiektől külön, egyedül menekül el az Empyreanról, hogy aztán az Új Látóhatárra érkezve szökevényként kelljen bujkálnia. Helyzetét az is nehezíti, hogy sérülései, melyeket még az Empyreanon szerzett, egyre jobban elfertőződnek, és a fiú állapota napról napra romlik.

A sorozat már megjelenés óta kívánságlistás nálam, szerintem most már el fogom olvasni, ennek örömére gondoltam hozok egy kisebb fordítást. Mivel még mindig nem olvastam az előző köteteket sem, ezért természetesen nem pontoztam a történetet. Remélem tetszeni fog Flame - lángból törölt jelenet. :)


Jacob Pauley szeretett arra gondolni, hogy fekszenek ágyukban és sejtelmük sincsen mi fog történni. Ezek az álszent kisemberek minek éneklik Istent dicsérő himnuszaikat? Csak mert az ellenség gyermekeit hordják ki? Mert azt csinálják, ők tán nem vették észre? Azok fattyúit nevelik, akik még a létezésük előtt kiirtották családjaikat, s élik rémálmukat; de van egy jó dolog is az álmodásban, bármikor felébreszthetsz másokat belőle. Ő lesz az emberek ébresztőórája, ő és Ginny.
Rámosolygott a lányra. Noha nem tudtak fegyvert szerezni, Mather és csapata jól őrzi őket, ettől függetlenül eléggé sok golyót szereztek. Ginny óvatosan lefűrészelte a végüket majd kiöntötte a fekete port. Egész kis kupac állt előtte az elkészült adagból. Sok ehhez hasonló trükköt ismert Ginny, olyanokat, amiket az édesapja tanított egészen kicsi korában – édesapja volt a sziklás hegyvidék utolsó túlélő táborának feje. Miként sikerült az öregnek elérnie, hogy Ginny az Új látóhatárba kerüljön, az Jake számára valódi rejtély. Talán elzárta valamelyik ellátó csatornát, ami a hajók építkezési területéhez vezetett. Jake természetesen tisztában volt azzal, hogy a hegyekben uránium volt, meglehet Ginny apja tudta miként szerezze meg az urániumot és kapjon érte jó árat.
Valójában Jake apjának is volt pénze, jó sok. Sőt, területe is. Hatalmas kiterjedésű füves területük volt közép nyugaton, mi több kukoricát termesztettek. Apunak földje volt, amit megművelt, sajnos a pénze kémiai anyagokból folyt be, abból az anyagból, amit a földbe juttattak. Amíg kukoricával etették a földet, elpusztították az óceánokban lakozó halakat. Igen, ez volt az ő apja. Egyik problémát egy másikkal hárított el.
Jake még emlékezett, milyen volt a biztonság, amikor ez előbbre való volt a félelemtől. Emlékezett a nagy házra és a hatalmas nőre, Martára, aki elszakította édesanyja vékonyka karjaiból, fejét mellére vonta, előre-hátra ringatta miközben fülébe suttogott. Marta volt az egyetlen, aki állította, az orvosok semmit nem tudnak.
- Okos vagy, mi hijo*. – Mondta a fiúnak. – Szép napon mindenkit meg fogsz lepni, olyan remek férfi leszel, mint az apád.
Ám Jake tudott valamit, amit senki más: az apja egy zsarnok volt. Jake pusztán kedvében akart járni, boldoggá tenni, remélve hátha megjutalmazza egy ritka mosollyal vagy egy elégedett bólintással. Hamar tanult. Bizonyítani akarta a doktorok hibáit és emiatt elsajátította apja hivatását, gondolta egy napon átvehetné az üzletet és még több pénzt kereshetne, az is lehet, jobb vegyületet készíthetne, mint az apjáé.
Ahányszor megengedték neki, Jake az apja asztalánál állt, miközben édesapja telefonált ügyfeleinek, azon ügyködve, hogy az ellátó csatornát nyitva tarthassák és az ellátmány szabadon mozoghasson. Jake az apja hideg tekintetét figyelte, hallgatta gyors tempójú beszédét, nézte ahogyan ökölbe szorítja kezét, erősen próbálta megérteni apja szavait. Még ha nem volt egyiknek sem értelme, tudta még mindig jobb, mint kérdéseket feltenni. Nem adta fel. Ha a szavakat nem értette, apja módszereit tanulmányozta.
Apu minden reggel telefonált egészen addig, amíg el nem jött a nap, hogy nem volt kit hívni. Jake figyelte amint apja tárcsázott és tárcsázott, egyik szám a másik után, szemei hidegebbek és hidegebbek lettek, végül az üvegablakukon át kihajította telefonját, majd fiára ügyet sem vetve elhagyta a szobát.
Jake kiment az édesapjának telefonját visszaszerezni, örömet okozni neki. Letakarította és óvatosan a nagy férfi székének karfájára helyezte egy bizonytalan mosollyal kísérve.
- Nincs többé rá szükségünk. – Ez volt minden, amit Apu mondott.
- Mi van, ha valaki itt akar hívni?
- Mind elmentek Jakey. – Mondta Apu és meglepve őt, felemelte a földről és megölelte. Lábai a mellkasát érintették. Jakey megpróbálta ugyanolyan erősen megölelni az apját, valójában a fiú belsejét szomorúság töltötte el. Nem értette édesapja cselekedeteit, nem értette miért dobta el a telefont, nem értette az ölelést sem. Sosem értette meg apját annyira, hogy olyan tökéletessé váljon, mint ő. Marta tévedett, Jakey buta volt, amit az orvosok is állítottak.
Hosszú idő telt el az utolsó telefonhívás óta, a ház nagyon csöndessé vált. Anyuci napokig szobájában maradt. Jake csendesen játszott tetőterükben, Marta úgy vélte többé nem biztonságos odakint.
- Miért nem? – Kérdezte a nőt.
- Ne aggódj mi hijo. Ez a felnőttekre tartozik, ők tudják. Maradj fent az emeleten, ahol megtalálhatlak. Ha hívlak, olyan gyorsan szaladj, akár egy nyuszi. Megértetted?”
Nem értette Marta mitől fél. A lövések kezdetével egyből világossá vált minden. Emlékezett Jake a torkát maró füstös csípésre, bámult ki az ablakon és egy piros csík kanyargott a füves dombon, felfelé egyenesen házuk felé. Hirtelen haragos hangot hallott felcsattanni.
- Gyere gyorsan, mi hijo! – Mikor Jake és Marta leért, Jake megpillantott egy férfit, aki eredetileg édesapjának dolgozott és most fegyvert tartott kezében.
- Ebben a házban tilos fegyvert használni! – Mondta Jakey vékony kisfiús hangján.
- Azok apád szabályai – mondta a férfi, miközben sárga szemével kacsintott. – Többé már nincsenek érvényben.
- Mennyi időnk van? – Kérdezte Jake apja az idegent.
- Két mérföldre vannak. – Válaszolt a férfi.
- Adok pénzt, ha elengedsz – Mondta Apu.
- A pénz már nem sokat ér. Nem vetted észre? – Ekkor kezdett el anyu sírni. Jake számára fel sem tűnt, hogy a sarokban ült egy kupac, remegő csontként, kasmír takaróba bugyolálva.
- Tizenöt évig dolgoztál nekem. – Mondta Apu a másik kemény fickónak. Volt valami a hangjában, amit Jake eddig sosem hallott. Apu hangja úgy hangzott, mint egykoron a kutyájuk vonyítása, mikor ki akart menni és éjszaka sírt. Jake nem szerette apját így hallani, azt kívánta bár Marta ott hagyta volt a padláson.
- Nem dolgozok többé neked. – Mondta a kemény pasi.
- Felbéreltelek, akkor amikor senki más nem tette volna. – Mondta Apu és közben hátát kiegyenesítette székében. Ez volt az apja Jakenek, akit a fiú megértett: dühös és parancsoló. Jake látta Apu az asztal alatt ökölbe szorítja kezét és másik tenyerében megfordítja, mintha csak polírozná. – Megbíztam benned, második esélyt kaptál.
- Megölik őt! - Jake anyukája mondta a férfinak. Felállt és afgán takarója lelógott vállairól. – Amikor ideérnek, megölik. Tudod ezt nagyon jól. Megölik őt itt helyben. Jakey… - Hangja elcsuklott.
Az őrök főnöke rápillantott Jakeyre, a fiú egyenesen a férfi szemébe nézett. Tudta félnie kellene, de csupán zavarodottságot érzett. Marta kinyújtotta kezét, hogy megfogja, de Jakey most nem nyúlt utána. Szeretett volna egyenesen állni, mint egy felnőtt. Később kívánhatja tiszta szívből, bárcsak megfogta volna a kezét.
- Kapsz egy helikoptert. – A kemény pasi válaszolt Apunak, majd a cigi végét a földre lehajította és eltaposta bakancsa talpával. – Azt mondom nekik kiszöktél és elloptad.
- Köszönöm. – Válaszolt Apu halkan.
Apu nem várt, elkapta Jakeyt és válla felett hívta oda Anyut, kifutott a házból, fel-fel a dombon, futás közben a tűz füstjét köhögte. Jaket a helikopter hátuljába dobta és a pilótaszékbe ült. Jakey Anyukája sírdogált, fiát körbeölelte és Apu beindította a motort.
Ebben a pillanatban minden amire Jake tudott gondolni, hogy Apu hogyan köszönte meg a férfinak. Valóban megköszönte neki!
A helikopter felszállt a levegőbe, ház felett lebegett még mielőtt Jake észrevehette volna, hogy hátrahagyták Martát. Sikított és sikított, édesanyjának törékeny lábait megrúgta, Marta alakja után nyúlt, aki rohant ki a házból és vastag barna karjai felemelkedtek a levegőbe miközben Jakey után sírt. Jake egészen addig ordított, míg hangja meg nem tört. Marta alakja távolodva egyre kisebb lett, végül egy apró barna pontként látszódott, akár egy hangya a domboldalon.
Távolból látta Jakey közeledni őket, egy egész férfi horda lovaikon és kocsijaikban. Alakjuk akár egy kés éle, ami keresztülvágja a prérit.
Néhány óra repülést követően Anyu lepillantott és szemeit végtelen félelem világította meg, Apu fejét időnként megrázta. Nem tűnt túl biztonságosnak lent, de itt fent sem. Majdnem kifogytak a benzinből, ekkor döbbent rá Jake, hogy a szülei nem tudják merre mennek. Leültek egy fa közelében lévő patakhoz, ám a szennyezettség miatt vize ihatatlan volt. Ekkor Jake anyja ismét könnyekbe tört ki.
- Merre megyünk? – Egészen másnap reggelig sírt Jake édesanyja, közben figyelte férjét nagy szúrós szemekkel.     
Apu eltaposta lábával a tüzet. – Oda megyünk, ahol a pénz még számít. – Mondta halkan. – A hajógyárhoz.
- A hajógyárhoz? Az több ezer mérföldre van innen! Hogyan jutunk el oda?
- Sétálunk. – Jake meglátta Apja ökölbe szorított kezét, egyből felállt, hogy megmutassa ő már indulásra készen áll.
- Sétálni? – Nyafogott Anyu. – Viccelsz?
- Kelj fel! – Mondta Jake apukája és pólójánál fogva húzta felfelé, amíg fel nem állt.
- Nem tudok és ezt te is tudod! – Anyu várt.
Ekkor megütötte. Felállt és megütötte Anyut az arcán.
Ezt követően a legtöbb dolog amire Jake emlékszik a sötétséggel együtt elhomályosult.
Az élet viszont tisztává vált. A zavar amit Jake édesapja lábán ülve érzett eltűnt és megértés váltotta fel. A világ, amiben most élt a régi ház függönyei és puha ágyai, Marta meleg karjai után – ez volt a világ, amit értett. A nagyobb ember mindig nyer. Férfi fegyverrel megveri a késsel érkezőt. A könyörtelen megveri azt az embert, aki hezitál. Jake apja mindig nyert.
Ezek igazi leckék voltak, amit Jake most fel tud használni, hogy a saját hajóján kijavítsa a dolgokat. Apja most büszke lenne rá, ha ebben a pillanatban láthatná feleségével, amint igazi férfihoz illő tárgyakat gyárt.
Anne Mathernek vége. Ezt mondták a barátai, az emberek, akik Ginnyvel közös búvóhelyükre hordták a szükséges dolgokat. Azt mondták a nő gyenge, hamarosan itt az idő egy újabb csapásra. Szerette elképzelni, letörlik egy repesszel a nő vigyorát arcáról. Ő és Ginny repesz gránátot fognak készíteni. Ő és Ginny megcsinálják azt a bombát, ami mindent megváltoztat.
Mindent óvatosan kell csinálni, akár egy sebészi kimetszést. Nem sérülhet a hajótest, nem, ha akarta a hajót amikor készen van. Neki viszont volt némi előnye. Ismerte Anne Mathert és minden barátját, támogatóját, akik ott lehetnek, amikor elérkezik a megfelelő idő. Minden héten összeültek egy szobában, akár a pengére váró birkák.
Amikor ő és Ginny készen áll, a dolgok megváltoznak.
A változás olyan gyorsan következik be, hogy senki nem fogja tudni mit tegyen.
Ekkor lépne elő Jake.
Míg készen nem áll, van egy picinyke terve. Megtalálja a módon, hogyan szerezze meg Waverly Marshallt, akkor is, ha Anne Mather összes őrét meg kell ehhez ölnie. Végül egyedül leszel vele és akkor befejezi azt, amit elkezdett.



*mi hijo (spany.) – fiacskám

Nyereményjáték

Egy földönkívüli űrhajó kapitánya vagy. A hajód fatális sérülést szenvedett egy technikai meghibásodás miatt. A hajót evakuálni kellett, ezért mindenki egy mentő poddal elhagyja azt. Három pod azonban ismeretlen helyen zuhan le egy bolygón. A te feladatod, hogy az általuk közvetített koordináták alapján megtaláld hol landoltak és megmentsd őket. Ehhez megadjuk a pontos koordinátákat, a ti dolgotok csak annyi, hogy kitaláljátok, mi van az adott helyszínen és a megfejtést beírjátok a rafflecopter megfelelő mezőjébe.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.

Harmadik pod koordinátája:
é. sz. 29° 58′ 34″, k. h. 31° 07′ 58″ (29°58′45.03″N 31°08′03.69″E)


Blogturné állomások:
05/10. - Kelly és Lupi olvas
05/12. - Always Love A Wild Book
05/14. - Insane Life

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.

Elérhetőségek


Email:
toffy_chan@ yahoo.com



Olvasók :)

 
Copyright © 2014 Insane Life
Blogger Templates