Jennifer Saint
Ariadné
Pont: 3,5/5
A görög mitológiából jól ismert Thészeusz és a Minótaurosz történetének igéző újramesélése.A félelmetes Minósz király lányai, Ariadné és a húga, Phaidra a krétai palota alatti labirintusba zárt Minótaurosz patadobogását és üvöltését hallgatva nő fel. A szörny – Minósz legnagyobb szégyene és egyben Ariadné öccse – minden évben vért követel.Amikor Thészeusz, Athén hercege áldozatként Krétára érkezik, Ariadné beleszeret. De azzal, hogy segít Thészeusznak megölni a Minótauroszt, elárulja a családját és az otthonát, és Ariadné pontosan tudja, hogy a világot szeszélyes istenek uralják – ha az ember magára vonja a figyelmüket, mindene odaveszhet.Vajon elhozhatja-e Ariadné számára a boldogságot, ha elárulja Krétát Thészeuszért egy olyan világban, ahol a nők nem többek a befolyásos férfiak bábjainál? Vagy végül ő is áldozatul esik a szeretett férfi becsvágyának?Az Ariadné az egyik legismertebb görög mítosz elfeledett nőalakjainak ad hangot, és elmeséli, miféle erőről tettek tanúbizonyságot a haragos, dacos istenekkel szemben. Gyönyörűen megírt, magával ragadó, kivételes kötet.Hagyd, hogy magával ragadjon!
A történet nagyon szépen van megírva és valóban szépirodalmi aspektusból van megközelítve, nincs csicsás körítés. Ez a része nagyon tetszett, hiszen legtöbb esetben egy rövidített változatot olvasunk és szúrd be gondolataidat, most ezek a gondolatok belekerülnek a történetbe. A történet egyáltalán nem rugaszkodik el a mitológiától, legtöbbször szorosan épít rá és folyamatosan fogja a történet szálát és nem engedi el, ez által nekem semmi újat nem mondott, hiszen az eredeti történet nagyon jól ismertem korábbról. Szeretem a görög mitológiát, emiatt annyiban zavart a dolog, hogy szerettem volna valami újat is olvasni, valamit, amit még nem tudtam, viszont ez csalódottsággal zárult és semmi újat nem adott nekem. Illetve észrevettem végén kissé összecsapva olyan istent is említenek, aki a mitológiai vonalat tekintve úgy emlékszem meg sem született.
Mint ismeretes eredetileg Ariadnét másnak szánják, ám megjelenik Thészeusz, Athén hős hercege s elcsábítja a lányt, aki szerelmes lesz belé, majd családját hátrahagyva megszökik minden elől a férfival, aki úgy hálálja meg a lány segítségét, sikere zálogát, hogy hátrahagyja egy lakatlan szigeten. Azonban a történet újabb fordulatot vesz, mikor Dionüszosz megjelenik a szigeten. Természetesen írhatnám spoiler, de mint említettem az eredeti történetet meséli ezért nincs semmi izgalmas abban, hogy Dionüszosz lesz a férje, ám ezt számtalan önmagában vívódás és évelődés előzi meg, majd házasságukat követően sem minden felhőtlen.
A történet feminizmust hirdetve jelent meg, igazából én ezt nem éreztem. Sokkal inkább jött át, hogy Ariadné élete keserédes volt. Átverte mindenki és minden férfi életében legalább egyszer csalódást okozott neki. Hozzáteszem én úgy látom a családja által mutatott minta hozzátett nagy lapáttal, hogy élete ennyire borzalmas legyen és olyan férfiakat vonzzon magához, akikkel semmivel nem volt beljebb. Csalódott apjában Minosz királyban, csalódott Thészeuszban és csalódott Dionüszoszban, amikor nem mondta el Thészeusz életben van, aki igazából visszament családjához és előadta halálát. Élete tele van tragédiákkal és fiai számára a legnagyobb örömök.
Megemlíteném Phédra tragédiáját is, ez a történet a kedvesebb szerepben tünteti fel karakterét, nem a csábító vad királynőjében, pont ezért jobban fáj a végzete. A történet nem változik, ugyanúgy beleszeret Hippolütoszba.
Most nyersen fogok fogalmazni, ez a történet realisztikus és tipikus dráma, ez a típusú történet engem mindig eléggé földhöz vág érzelmi szempontból. Nálam pont ezért nem nyer a Csillagainkban a hiba vagy más szomorú történet, mert a túlzott szenvedést nem szeretem. Most is ezt éreztem. Nekem már túl szomorú. Azonban ha valaki szereti az igazi tragédiákat, ahol a főhősnő szemszögéből is láthatjuk a veszteség és az okozta lelki fájdalmakat akkor mindenképpen ajánlom. A vége az eredeti történetnek, illetve az egész epilógus egy oldal ami megpecsételi Ariadné végzetét.
A könyv érdekes, mert valóban betekintést nyújt a két nő
szemszögéből, azonban amint említettem a történet szó szerinti elmesélése
szépirodalmi elemekkel tarkítva. Ha neked nagy kedvenced Ariadné, ez a történet, vagy a görög mitológia, esetleg szereted a tragédiák újra elmesélését, akkor bizonyára
fog tetszeni ez a könyv. Irodalmilag tényleg nem találok benne kifogásolhatót, pusztán annyi, számomra nem teljesen telitalálat és mivel részemről túl szomorú ezért nem
mindennap fogom újra elolvasni.
Pont emiatt voltam bajban az értékelésnél, nem akartam azt mondani szuper, miközben valószínűleg nem én lettem a fő célközönsége, ám távol áll a rossztól, mert gyönyörű a megfogalmazása és olvastatja magát.
Tetszett, viszont mégsem teljesen az én műfajom, jó a könyv, szépen van
megírva és végig is olvastam, ami ellenkező esetben nem történt volna meg.
Úgyhogy eléggé megosztó volt számomra, kivételesen sokat gondolkodtam hogyan értékeljem. Kíváncsi leszek szélesebb körben a
fogadtatására, mert egészen biztosan lesz olyan is, akinek nagy kedvence lesz.
Nyereményjáték:
Játékunk az ókori görög istenekre fókuszál. A feladatotok, hogy az állomásokon felsorolt jelzők alapján kitaláljátok, melyik istenre gondoltunk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Mai játékhoz tartozó jelzők: vadászat, állatok, vadon
Állomáslista:
- 11.26. Readinspo
- 11.28. Könyv és más
- 11.30. Dreamworld - Idézetek
- 12.02. Dreamworld
- 12.04. Insane Life
Rólam
Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, mai über szuper hipertitkos. Na jó azért annyira nem. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése