Cassandra Clare
Árnyak Ura
Besorolás/műfaj: YA
Megjelenés ideje: 2017.
Fordította: Kamper Gergely
Oldalszám: 704
Megtetszett? Megrendelheted itt!
Pont: 5/5
Amikor jó 10 éve olvasni kezdtem és utána a blogot is, akkor Cassandra Clare hozta meg a kedvemen. Igen, előtte is szerettem olvasni, előtte sem keveset olvastam, mégsem annyit mint amikor először kezdtem bele az Árnyvadász történetekbe. Pontosabban akkor még a Csontvárossal indult Clare féle pályafutáson.A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között - vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?
Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.
Gazdagítsd az élményeidet!
Elmúlt pár év nehéz volt számomra, mindig jött valami s lassan közel 4 éve nem tudtam új könyveket rendesen elolvasni. Jó ez nem teljesen igaz, ez az időszak sem ment el olvasás nélkül, mert teljesen betemetett a Fanfic műfaj. Erről szeretnék bővebben írni majd egy bejegyzést, mert jó sok fanficet elolvastam és nem egy amiből azóta kiadott könyv készült, sőt egyből ha jól tudom filmet is szeretnének csinálni és megvették a jogot. - Na ezt majd egy másik bejegyzésre tartogatom. :)
Szokásomhoz híven eltértem a témától. Cassandra Clare miatt léptem eme bűnös útra jó 10 éve, majd 4 éve semmit nem tudtam elolvasni. Egyszer csak úgy alakult nem találtam jó fanficet és most októberben újra elolvastam az Éjfél kisasszonyt, majd az Árnyak urát és azon kaptam magamat, hogy nem tudom abbahagyni őket. Imádom mindegyiket. Ekkor kíváncsiságból másik pár könyvet hozzácsaptam a kis Kindle szerkezetemen is és azok is gond nélkül lecsúsztak egy nap alatt. Most már kijelenthetem, nekem Cassandra Clare és az Árnyvadászok jelentik a könyves gyógyírt.
Bevallom az Éjfél kisasszonyra nem emlékeztem, az Árnyak urát és az Éjsötét királynőt nem olvastam. Úgyhogy ez a kötet rettentő sok újdonsággal szolgált. - Főleg mert nem csak előzőt, hanem a legtöbb Árnyvadász történetet elfelejtettem és csomó kérdésem lett.
Kezdeném azzal, hogy Julian korábban már nagyon megnyert magának. Elsőre is tökre bírtam a srácot, ebben viszont miközben sajnáltam egyre jobban megszottyongattam volna. Az ahogyan Emmával bánik totálisan megvett magának. Hűségesen kitart a lány mellett amikor szíve szakad meg, hősiesen harcol, ami részben a rúna miatt is van, másrészről érzései ha viszonzatlanok akkor is igazán szereti a lányt. A tettei jobban megmutatják ezt, mint bármely elhangzott szó. Julian emellett igazi művészi lélek, nem csak szóban, pusztán leírásokban jön át, de a jelleme is mutatja neki sokkal több szín van a perifériáján, mint bárki másnak. Szinte árad belőle és ez nem rossz.
Kettőjük között, Emmával szinte érezhető a feszültség. Egymás iránti viszonozhatatlan szerelem, miről azt hiszik mind a két oldalon lassan húny ki mélyen legbelül ugyanazzal az erős lánggal ég. A parabai rúna figyelmen kívül hagyásának következményeit megtudhattuk korábban, itt későbbiekben sajnos kiderül ez nem csak egy história, valóban lehetnek alapjai.
A lány nyilvánvalóan félti Juliant, ki ne tenné ezt a helyében? Hazugságát emiatt végletekig meg tudtam érteni. Hazugságok sosem adnak jó alapot, viszont vannak helyzetek amikor mindenki a másik megóvása érdekében kegyes hazugságokra kényszerül. Ezek a kegyes hazugságok jobban fájnak kimondóinak, mint elszenvedőinek, hisz legtöbb esetben sejtelmük sincsen saját érdekeikben hazudtak nekik. Ebben a könyvben is így van. Ha Emma nem hazudja, hogy nem szerelmes akkor Juliannal elszabadulna a pokol és olyan következményei lennének, amiket egyikőjük sem akar. Véleményem szerint Emma a körülményekhez képest a legjobb döntést hozta. Akkor lett volna igazán önző, ha magának megtartja kapott információkat és emellett folytatják kapcsolatukat.
Kit és Ty között érdekes barátság alakult ki. Érdekes volt számomra, ahogyan Ty autisztikus jelleme megmutatkozik és Kit mellett meg tud nyílni, hiszen egy teljesen zárkózott személyiségű srác aki nem igényli mindenki figyelmét. Igazából az én keresztfiam autista így teljesen megértem Ty különleges igényeit a világ felé, mivel ő is egy spektrumra esik. Szóval Tyt gyorsan szívembe tudtam zárni furcsa szokásaival, viszont Kit mellett sokkal jobban megmutatkozik milyen is ő valójában. Nagyon dinamikus párost alkotnak és szimpatikus a barátságuk.
Persze az elveszett Herondale Kitet nem kell ragozni. Nekem az, hogy ő egy Herondale szinte önmagában elad egy könyvet. Igazi lázadó jellem, nem tudja jelenleg hová tegye magát a világban. Persze ez egyáltalán nem meglepő az események fényében, hiszen az apja meghalt, ráadásul nem is volt a legjobb ember plusz az árnyvadászokról teljesen más képet alkotott az apja meg benne mint amit a Tyék elétártak. Hánykolódik mi lenne neki jó, merre húzna a szíve - amit lehet ő sem ért - s mi amit tényleg meg kellene tegyen. Végül bizonyít és igazán bátor mint minden Herondale, lassan útját járva maga is rájön jelenleg legjobb helyen van a Blackthorn családnál.
Végül, de nem utolsó sorban van egy különleges hármasunk. :D Christina és Mark no meg egy Kieran... Elsőre ez a Kieran gyerek... bocs tündérfi nem volt túl szimpi, csinálta a balhét és még neki állt feljebb. Megszívat mindenkit, Emmát megkorbácsolják miatta aztán előadja a hattyú halálát. Most valahogy kezdett fél úton okés lenni a srác. Aztán megkedveltem. Eléggé furi volt elsőre a hármasuk és ez a lassan kibontakozó szerelmi háromszögük, ám mégsem mondanám taszít ez az egész. Ha hárman tök jól meglesznek akkor szerintem miért ne. Mark és Kieran is tündérnevelést kapott jobbára és tündér elveket jobban ismerik, valamiért az ő érzéseik között nekem belefért ez a furcsa páros, mármint először Mark és Kieran, ahogyan Mark gondol Kieranra. Aztán jön Christina és mintha mindegyiküknek adna valami színfoltot a sivár kietlen tündérszívükbe. Teljesen el tudtam képzelni Kieran szereti Markot, de ők máshogyan szeretik egymást mint az úgymond árnyvadász, emberi Christinát. Végső soron miért ne szerethetnék egyszerre egymást? Ennyi hideg elnyomás és vérengzés után Christina szinte méz a sajgó lelkükre. Hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Végén alig vártam ezek hárman rájöjjenek nem a világ vége ha hárman vannak együtt és hárman szeretik egymást. - Azóta persze olvasok a harmadik kötetet és lám meghallgatták gondolataimat.
Szerintem könyv történetileg hozza a szokásos Cassandra Clare színvonalat. Pörgős és akciódús, viszont a hosszú leírások sem maradhattak el, az ok amiért mindig is imádtam olvasni Claret. Annyira szépen tud leírni bizonyos részeket, szinte érzem jelen vagyok, képtelen vagyok elszakadni a könyvtől mert a szereplőkkel együtt mozgok, érzek és lélegzek. A könyv végét nem spoilerezem el, de ott miközben megrendültem én is, éreztem mindenki fájdalmát.
Messze hozta azt a színvonalat amit vártam és egyáltalán nem csalódtam. Ennyi év kihagyás után örültem Clare hozott vissza az olvasáshoz.
Rólam
Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, mai über szuper hipertitkos. Na jó azért annyira nem. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése