Michele Bardsley

Michele Bardsley - Never Again

Never Again

(Wizards of nevermore 1.)

Kiadó: Signet

Besorolás: Felnőtt

Kategória: romantikus, sárkány

Kiadás éve: 2011
Könyv & olvasott nyelv: Angol

Oldalszám: 320 (ebook)

Molyos értékelés

Welcome to Nevermore, Texas, population 503, where witches and wizards live side by side with humans. Small towns like Nevermore are vanishing in America—and in this case, that could be the work of a freelancing witch...

Cursed and Double Cursed

Lucinda Rackmore never would have been caught dead in a town like Nevermore. Of course, that was before the "great reckoning" drained the family finances and her former lover, ruthless master wizard Bernard Franco, snuffed out Lucy's magical abilities.

But can Lucy really expect protection from the Guardian of Nevermore, her ex-brother-in-law, Gray Calhoun? Gray wants nothing to do with her—and Lucy can't blame him. Not after her sister sacrificed him to a demon lord. Still, with everyone in town looking to settle a score with the Rackmores and Bernard bent on dragging Lucy back into his clutches, Gray might be her only hope for survival.

Most szólok, hogy ez egy eléggé hm... dühös kirohanásom lesz. Nem igazán azt kaptam amit szerettem volna, vagy akár a fülszöveg ígért volna.

Annyira ígéretesnek tűnt a történet, egyből neki is fogtam.

Lucindát üldözi a szerencsétlensége, amióta csak Gray Calhoundtól elvált a nővére. Vagyis inkább… megpróbálta kivágni a szívét, mert a démonának egy sárkány szívére volt szüksége.

Innentől mindenkit üldözött a balszerencse és Lucy szeretőjéről is kiderült egy nagy szemétláda. Ráadásul varázsló, aki még egy átkot küldött Lucy-ra, hogy jó legyen neki. Egyetlen emberről tud, aki megmentheti, az pedig a tíz éve nem látott Gray.

Kezdjük, miért is kapott kemény 1 pontot ez a történet.

Borzalmasan rossz karakterek, a történet sehova nem vezet, talán a Dark Embers-ben is több volt az izgalom.

Na jó, de miért…

A főhősnő, Lucy nem más, mint egy három iqs szenvedő lány. Miután rájött, hogy kihasználják - Nem mondod?! Nem tűnt föl neki, hogy a pasija háremet tart, kihasznál mindenkit, ráadásul az egész világ tudja mennyire gonosz. – odarohan nővére exéhez, akit majdnem megölt a nővére, majd csodálkozik, hogy nem fogadja tárt karokkal és nem veszi el feleségül. Hát emberek! Milyen borzalmas dolog, hogy a tesóm EX-férje, akit majdnem megölt, 11 év után meglát és nem vesz el feleségül?! Most tényleg elmegyek sírni, mert a romantika csak úgy burjánzott.

Szóval.

Miután elküldi a vérbe a lányt, mindenhonnan kidobják, mint macskát sz… kaksizni. Csak a neve miatt. Értitek, egy kb 120 fős amerikai városban mindenki tudja, hogy a világ másik felén, az a lány, bizony rossz családból való! Hát fúj. Az ilyen rosszlelkű lánynak, mint ahogy Katika mondta és Böske hallotta, ahogy Lalikával történt! Nem, ilyen szennyet nem engedhetünk be. - Lucy elindul, hátha valahol befogadják, helyesebben 4 dolcsival a vonatállomásra. Jha. Marha messze fog jutni azzal.

Miután egyik városbeli majdnem elüti, mert a hatalmas viharban nem látta a lányt, végül segített neki és el elvinné az állomásra ezt az isten áldását, de megtámadják őket és – csakhogy még jobban sajnáld - meghal a segítője, Lucy pedig az átka miatt három napnyi szenvedésre van ítélve, amiért segíteni akart.

Ekkor jön A Hős Gray *köh, köh*, fittyet hányva exe csalfaságára, hiszen csak egy démonnal csalta meg és a szívét vájta ki, nem baj, megmenti a lányt és hazaviszi (meg az STD-t is - nemi betegség), boldogan ápolja.

A lány fájdalmai miatt az álmain keresztül akarja a lányt meggyógyítani - leegyszerűsítem neked: egy komplett LSD trip jön lila tengerrel, ahol a tengerparton ketten iszogatnak.

Hát. WTF?! Komolyan. Ez a lány maga a tíz csapás, az apokalipszis. Ezzel nem is lenne baj, de amikor két mondatonként valami történik vele és egy határ szerencsétlenség, aki magáért sem áll ki, akkor így fognád és megvernéd egy péklapáttal, de nagyon. Jobb híján, a könyvön ugrálnál. (Szerencsére ebook és a tabletet meg féltem. Nem ér ennyit.)

Gray pedig egy töketlen férfi, sárkány vagy akármi! Egyik sem! Végén rájön, hogy ő mégis képes az alakváltásra. Wáh! Anyádat, te arra jöttél rá, hogy férfi vagy, nem nő…

A karakterek között egy értelmeset nem találtam, aki legalább egy félsziget intelligenciájával vetekedne, max „homokos” partjaival. – Bocsi.

A történet cselekménye is hasonlóan fenomenálisan – rossz. Unalmas, egysíkú, a mágia, alakváltók, boszorkányok, démonok világát abszolút nem tudta kihasználni a kedves írónő. Unalmas az egész, semmi szexi, semmi eredeti nincs benne.

Miért kapta meg az 1 pontját? Mert valamiért végig tudtam olvasni, kíváncsi voltam mi a vége. A nyelvezete nem rossz, mert olvastam olyat aminek ezek mellé csapnivalóan rossz nyelvezete is volt. A történetben is láttam potenciát, de abszolút képtelen volt az írónő kihasználni.

Szóval, ahogyan a cím is mutatja, ami egy teljesen reális önkritika: NEVER AGAIN! – Azaz soha többé!

Pozitív: Szépek a betűk? Na jó, a fülszöveg még tetszik, az egészen jót ígér, talán eleje is még oké, de utána... Full unalom. Jha! Jó a cím megválasztása.

Negatív: Höhö. Mi nem?

Kinek ajánlom: Hát őőő... Szerintem erre térjünk át később. Addig itt van valami szórakoztatóbb...

Pontozás:

Történet: 2/5
Leírás: 2/5

Karakterek:

Lucinda: 1/5

Gray C.: 1/5

Összesen: 1/5

Rólam

Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, mai über szuper hipertitkos. Na jó azért annyira nem. :D