Xue Yanping

Xue Yanping - 21 gramm szerelem

21 gramm szerelem

Kiadó: Libri

Besorolás: Felnőtt

Kategória: kortárs, szépirodalom

Megjelenés ideje: 2014.09.09

Olvasott nyelv: magyar
Fordította: Nagy Mariann

Oldalszám: 300

ISBN: 9789633104354
Megtetszett? Megrendelheted itt.

Pont: 5/5

„Hogy lehetne elegem a szerelemből? Még ha meg is halok, a szerelmem akkor is megmarad, ott marad majd azoknak a lelkében, akiket szerettem és azokéban, akik szerettek." Az emberi lélek súlya 21 gramm – mondják. 21 gramm szerelem tehát annyi, mint egy, az egész lelket kitöltő érzés, amely képes legyőzni a haláltól való rettegést, és felülkerekedik az elmúláson. Xue Yanping regényének főhőse elvált, munkanélküli, az életbe belefáradt nő, akinek váratlanul halálos kórral kell szembenéznie. A halálfélelem árnyékában tapasztalja meg az érzést, amely felszabadítja az elmúlás közelsége miatti szorongás és a betegsége okozta fájdalom alól. Lelke csordultig telik szerelemmel, a lélek képlékeny tüneményével, miközben a hús-vér testet elviselhetetlen fájdalom gyötri. Ilyen érzés a „halálos szerelem", amelyet a halált is legyőző örökkévalóság emel a magasba…

Xue Yanping 1957 júliusában született Pekingben. A kulturális forradalom felmérhetetlen tragédiákat okozó tízéves időszaka után az elsők között jutott egyetemre irodalom szakon. Regényeiben a közelmúlt Kínája és napjaink pekingi élete mellett különleges emberi sorsokkal, valamint a szerelem és a lélek világával foglalkozik. A pekingi Tiltott Város közelében élő ősi közösség zárt világát bemutató Lazúrkő című regényéért 2012-ben a rangos Lao Sö-díjjal jutalmazták. A 21 gramm szerelem az első magyarul is megjelenő regénye.

Szeretem a kínai irodalmat, régebben a főbb szépirodalmi műveket olvastam és mai napig számos kedvencem van. Ez a könyv már legelő pillanattól felkeltette az érdeklődésemet, mert ha ismeritek az ázsiai kultúrát, megértitek a mű legnagyobb jelentőségét. El kell vonatkoztatni az írástól és a szöveg mögé kell látni.

Kicsit féltem a magyar fordítástól, de amikor megláttam a lektorálásnál Kalmár Éva tanárnő nevét, már tudtam nem fogok csalódni. (Első szakdolgozatomnál majdnem ő lett a konzulensem. Tudom mennyire ért a sinológiához és rettentően tisztelem.)

Először én kérdezek. Éltetek már Kínában? Ismeritek Pekinget? – Ha nem, akkor ez a könyv elég sokat át fog tudni adni a város szépsége és mocskából, változatosságából és az ország kultúrájából, valamint társadalmi felépítéséből, viszont van amit érteni kell ahhoz, hogy a könyv igazán átélhető legyen.

A főhősnő, Xiaoqi elvált, szerelmes lett és ismét ejtették. Élete megkeseredett, nem áll másból, csak a monoton munka és egyhangú mindennapokból. Ezzel leír egy átlagos kínai életet. Aztán kiszakítja valami. Álmodozott életről, boldogságról, szerelemről, ekkor pedig megjelenik a rettegett kórság nála, a rák. Amikor először diagnosztizálják, megpróbálják rávenni terápiára, műtétre, azonban Xiaoqit nem érdekli, már feladta az életét és tudja, teljesen mindegy mit tesz, végül meg fog halni. Csendben elfogadja a sorsát, felmond a munkahelyén. Senkitől nem búcsúzik, hanem csendben elmegy.

A problémák ott kezdődnek, hogy a társadalom megbélyegzi. Beteg, ezért nem lehet szerelmes, nem élhet szexuális életet, mintha már nem is lenne érző emberi lény. Ez fáj neki a legjobban, nem a halál tudata.

A buddhizmusban jellemző ez a szemlélet. Nem félnek a haláltól, mert úgy látják, ez egy új kezdés a jövőben. Sorozatokban is megjelenik, hogy a gonosz karakterek haláluk után a főhősök gyermekeiként vagy jobb létformában újratestesülnek. Ezzel a tudattal nőnek fel és sokan felülkerekednek a halál tudatán, bízva, hogy egy sokkal jobb helyzetben fognak ismét felmerülni a létforgatagban. Ez egy jellemző ázsiai nézet, náluk nincs végső halál, ahonnan nincs visszaút, legfeljebb egy olyan létsík, amiben minden megvan. Kaja, pia, nők. Ezt azonban csak hosszas keresgélés és újjászületések után érik el. Tehát Xiaoqi elfogadta az állapotát, elengedte létét és csak a végét várja, hogy léphessen tovább.

Xiaoqi már legelejétől szenvtelen, elveszítette érdeklődését a világ iránt. Szintén egy jellemző kínai vonás a közöny. Mivel reggeltől estig dolgoznak, pénzt kell keresni a családnak, amikor meghal valaki, elválik, akkor kihúzzák a talajt a lába alól. Elkezd megkeseredni és belefásul. Forgatja eddigi mókuskerekét, bár már nincs értelme.

Ezek után természetesen szenvtelenné válik, sokkal inkább tárgyilagosan kezeli a világát és családhoz való viszonyát.

Kínában nagy szégyen a válás, ha valaki el is vált, meglehetősen nagy a valószínűsége, soha többé nem fog összeházasodni, sőt legtöbbször társadalmilag kirekesztetté válhat. Ebből kifolyólag mai napig alacsony a válási ráta. Emlékszem egy színész vált a nejétől és onnantól kezdve karriere hanyatlásnak indult, mert a kultúrájukba ez nem fér bele. Fiatalok esetében kezd ez a szokás kikopni, de falun és kisebb városokban még mindig ez a divat.

Végül Xiaoqi családja, ismerősei nyomására befekszik a kórházba és elvégzik a műtétet. Ott megismerkedünk újabb betegekkel, akik tökéletesen bemutatják a kínai társadalom szemléletét a betegekről.

Faluból jött nyolcas, aki álmait kergetve jött Pekingbe, ám még családja sem tudja mennyire beteg. Sokan a szép jövőt látják a fővárosban, de csak ott döbbennek rá, valójában mennyire más az álmaiktól.

Aztán az AIDS beteg, akit kirekeszt a társadalom. Mai napig szégyen AIDS-et kapni, utána már meg sem közelítik és eltávolodnak tőle barátaik, ismerőseik.

Tulajdonképp egyik sem a halált féli, hanem a magányt és a társadalmi kirekesztettséget. Xiaoqi esetében ez már megtörtént válása és szerelmi kudarca után. Már csak túl akar lenni rajta.

Peking büdös, mocskos, ennek ellenére van egy sajátos bája. Rohanó város, ahol minden percben változik valami. Naponta újabb épületek váltják le a régieket, pár év alatt alig lehet ráismerni a város újabb negyedeire. A város szíve folyton mozgásban van, nincs olyan pillanat, amikor ne lenne embertömeg. Azonban ezt túl is kell élni, sokan legvégül a szenvtelenséget és magányt választják, ezzel is beolvadva a város hektikus változásaiba.

Nem szeretem a túl szomorú könyveket, azonban itt nem éreztem annyira depresszívnek, mivel a főhősnő már túltette magát, világszemlélete az elengedésről szól, valamint fájdalomról, nem pedig szenvedésről.

Nyelvezete gyönyörű, a leírások nagyon szépek és sokszor elidőztem rajtuk. A szexualitásról szóló rész lelki töltetű, nem a testiséget helyezi hangsúlyosabbá, hanem a lélek szükségleteit. Egy haldokló, aki feladott mindent, miként látja mások helyzetét ebben a tradicionális társadalomban.

Ajánlom azokra akik lelki támogatást, vigaszt szeretnének, esetleg kíváncsiak egy merőben kínai szemléletre a halállal kapcsolatos kérdésekben.

Rólam

Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, mai über szuper hipertitkos. Na jó azért annyira nem. :D