Egy iskolai szermináriumon vesszük az egzisztencialista írókat és műveiket. Így legutóbbi szemináriumon Camus - Közöny című műve került terítékre. Elolvastam és zseniális műnek tartom. Röviden nyilatkozom róla. Hiszen gyorsan el lehet dönteni szeretnénk e vagy sem.
Ha egy mondatban kéne összefoglalni a tartalmát a műnek, akkor egy idézetet emelnék ki belőle:
„…szeretné tudni, mit gondolok erről az egész históriáról. Azt feleltem, semmit se, de azért érdekes az egész.”
Kiadó: Szépirodalmi
Ha egy mondatban kéne összefoglalni a tartalmát a műnek, akkor egy idézetet emelnék ki belőle:
„…szeretné tudni, mit gondolok erről az egész históriáról. Azt feleltem, semmit se, de azért érdekes az egész.”
Albert Camus
Közöny
Kiadás éve: 1987
Könyv nyelve: Francia
Olvasott nyelv: Magyar
Oldalszám: 120
Itt letölthető valamint olvasható: http://mek.oszk.hu/01400/01478/
Közöny eredeti francia címének tükörfordítása - az Idegen. A könyv 1942-ben jelent meg, leírása groteszk, abszurd és cinikus. Ettől függetlenül nem mindig nevetünk, mert részben nyomasztó és mélyen elgondolkoztatja az embert.
Főszereplője Meursault egy Algírijában élő francia. Édesanyja meghal a történet legelején. Legfontosabb gondolata ezzel kapcsolatban, hogy többé nem kell a menhelyre mennie meglátogatnia. Amit amúgy sem látogatott. Aznap anyja mellett virraszt, közben elszív egy cigarettát a portással, tejeskávézik, még megtekinteni sem óhajtja anyja holttestét. Hiszen minek? Mi szükség rá már?
Igazából semmi nem izgatja föl, nem törődik semmivel sem. Az egész világ irányába közönyös. Érzelmeket nem ismeri, helyesebben nem érdekli őt ez sem. Ez persze nem negatívum nála.
Bepillantást nyerünk életébe. A szomszédjához aki ordít folyton rühes kutyájával, ismerőséhez - Raymondhoz aki cimborájának vallja magát, de Meursault csak begyakorolt szavakként ejti ki ezt a szót. - Raymond egyben a főcselekmény kiváltója is. - Meursault egy hölggyel is összemelegedik. Majd cselekmények előrehaladtával a hölgy megkéri hozzámenne e. Ő igent mond. Noha semmit nem érez a lány irányába. De hát a házasság nem is fontos. Majd könyv felénél megtörténik a gyilkosság, ami egy központi kulcsjelenetté válik. Innen kezdődik a második rész.
Bíróság elé állítják ahol vádolják gyilkossággal. Anyja halála iránti nemtörődömség miatt súlyosan megvetik. Börtönbe vetik, halálra ítélik.
Mű lényegében egy ártatlan elítéléséről szól. Aki semmit nem tett, pusztán csak védekezett. Egyik legsúlyosabban elítélt vétke az anyja temetésén mutatott magaviselet.
Akkori, sőt mindenkori világhatalmak és politika kritikáját, valamint társadalmunk kritikáját hordozza magában a Közöny. Ebben a második részben ezt a kritikát adja át nekünk Camus.
Bíró személye is teljesen abszurd, a jól ismert képekből lépett ki. Olyanokat vet szemére, hogy miért dohányzott virrasztás napján, miért ivott meg egy tejeskávét! SŐT! Saját anyja korát sem tudta. Micsoda bűn kérem szépen!
Végén a pappal folytatott vita sem más mint egy groteszk világról alkotott kép. Az egész mű görbe tükör az emberiség felé.
A világ legromantikusabb jelenete 1 és 2:
"Amikor így nevetett, éreztem, hogy megint megkívánom. Egy perc múlva kérdezte, szeretem-e. Azt feleltem, ennek nincs értelme, de hát azt hiszem, hogy nem. Akkor elszomorodott. De míg az ebéddel foglalkozott, különösebb ok nélkül megint csak nevetett, de úgy, hogy kénytelen voltam megcsókolni."
„– Akkor hát mért venne feleségül? – mondta. Próbáltam megmagyarázni néki, hogy ez egy cseppet sem fontos, és hogyha ez a kívánsága, feleségül is vehetem. Különben is ő kér erre, és én épp hogy csak szót fogadok. Amire ő megjegyezte, hogy a házasság komoly dolog. Én erre azt feleltem, hogy: – Nem.”
A pappal való vita egy része:
"...Éltem egy bizonyos módon, s élhettem volna másképp is. Volt, amit megtettem, volt, amit nem. Ezt és ezt sose tettem meg, viszont ezt meg ezt megtettem. No és aztán? Mintha mindig erre a percre vártam volna... s erre a bizonyos hajnalra, amely majd igazolni fog. Semmi, de semmi se fontos, és jól tudtam, hogy miért. Ő is tudta, hogy miért. Jövendőm mélyéből s végig az én egész, képtelen életemen, valami homályos áradat szállt felém az esztendőkön, a még el nem érkezett esztendőkön keresztül, s ez az áradat útközben kiegyenlítette mindazt, amit valóban átélt és mégsem valóságosabb esztendőim kínáltak. Mit bántam mások halálát, anyám szerelmét, az ő istenségét, a kiszemelt életeket, a kiválasztott sorsokat, hiszen engem egyetlenegy sors választott ki magának, s velem együtt sok milliárd olyan kiváltságos lényt, akik, akár csak a pap, testvéreimnek nevezik magukat. Megérti, megérti-e vajon? Mindenki kiváltságos helyzetben van. Csakis kiváltságok vannak.Egy nap majd a többit is halálra fogják ítélni. Őt is halálra ítélik. Mit számít, ha a gyilkossággal vádolt azért veszti el életét, mivel nem sírt anyja temetésén? Salamano kutyája annyit ér, mint a felesége. Az automata mozgású nő éppoly bűnös, mint a párizsi nő, Massonnak a felesége, vagy mint Marie, aki meg hozzám jött volna feleségül. Mit számít, hogy mondjuk Raymond éppúgy pajtásom, mint az a Céleste, aki pedig többet ér nála? Mit számít, hogy Marie ma már egy új Meursault-nak nyújtja az ajkát? Érti hát, ez a halálraítélt, és hogy a jövőm mélyéből...
Úgy éreztem, megfulladok, míg mindezt kiordítom magamból."
Rólam
Sziasztok! Toffy vagyok, ennek a blognak az írója. Bátran kérdezhettek és amint tudok válaszolok. A blog mellett számtalan hobbim van és természetesen egy munkahelyem is van, ami über szuper titkos. Na jó, azért annyira nem. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése